Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

IV. A főiskola tanárainak művészi alkotó munkáiból - V. Miscellanea - Dr. Némedi Lajos: Csabai Tibor

letlen igazmondást és a szokatlanul nyers őszinteséget. így sok tisztelője és kevesebb, de talán igazabb barátai voltak. 1954. nyarán a párt más munkaterületre hívta el Csabai Tibort. A Központi Bizottság Kulturális és Tudományos Osztályának lesz a mun­katársa és a Magyar Tudományos Akadémia I. osztályának ügyeivel foglalkozik ilyen minőségben. Az ellenforradalomban egy percig sem ingott meg. Példájával, szi­lárd meggyőződésével sokakat térített vissza az egyenes útra. 1957. ta­vaszán néhány hónapra ismét az Egri Pedagógiai Főiskola tanára, a marxizmus-leninizmus tanszék filozófusaként. De a kipróbált és ma­gas képzettségű harcost a párt új őrhelyre állítja. A Magyar Rádió és Televízió vezetőmunkatársa, majd alelnöke lesz. Kimagasló szerepe volt a Rádió és Televízió egyértelmű, a revizio­nizmussal és a szektáns dogmatizmussal egyaránt szembeforduló műsor­politikájának kidolgozásában és megvalósításában. Szüntelenül harcolt a műsorok eszmei tisztaságáért és magas művészi színvonaláért. Vallot­ta — és munkatársait is erre nevelte —, hogy a dolgozóknak mindig és mindenből a lehető legjobbat keli nyújtani; nem ismert megalkuvást a giccsel, a kulturális szeméttel szemben. Nem egy emlékezetes produk­ció az ő inspirációjára született. Sokirányú és nagy felelősséggel járó munkája mellett tevékenyen részt vett országos jelentőségű pártdokumentumok megszövegezésében (Művelődéspolitikai .irányelvek). Tagja volt annak a munkaközösségnek, mely előkészítette a felszabadulás utáni irodalom néhány kérdéséről szóló állásfoglalást. Életeleme volt a munka. Nem ismert fáradságot, ha elvégzendő fel­adatot kapott. Betegágyán is állandóan azt kutatta: mivel tudna segíteni? És gyakorta elmondotta: az bántja legjobban, hogy nincs ereje annyit dolgozni, mint szeretné. Három évig küzdött a halálos kórral. Nem könnyen adta meg ma­gát, pedig szervezetét a fiatalkori nélkülözések is megviselték. Tudományos munkássága akkor bontakozott volna ki éppen érett alkotásokban, amikor a halál kezéből a tollat kiradagta. (Kandidátusi vi­tája éppen aznapra voit kitűzve, amikor eltemettük.) — így a legtöbbet mint főiskolai tanár, mint oktató és nevelői egyéniség és mint a párt élvonalában harcoló kultúrpolitikus adott. De szakirodalmi munkássága is jelentős. A főiskolán folyó irodalmi oktatást kitűnő jegyzeteivel segíti. Emel­jük ki különösen a régi magyar irodalomról írt klasszikus tömörségű kötetet. Társszerzője az általános iskola jelenleg is használatban lévő VIII. osztályos magyar tankönyvének. A felszabadulás utáni magyar és szovjet irodalmi részt írja benne. Kár, hogy a jól felhasználható műelem­zéseket a nevelők számára az első kiadás után nem nyomtatták újra. — Biztos kritikai érzékéről és filológus lelkiismeretességéről tanúskodik pl. a Komlós Aladár Vajda Jánosáról írt kritikája. (Társadalmi Szem­le, 1955. 2—3. sz.) A párt irodalompolitikájának alapvető szempontjait érvényesítit Klaniczay Tiborral közösen írt cikkében. (A magyar iroda­lomtörténetírás mai helyzete. Társadalmi Szemle. 1955. 9. sz.) 495

Next

/
Thumbnails
Contents