Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

III. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez

szetételének eldöntésére kérték fel. Megállapításai mindenképpen helyeseknek bizonyultak. Leszögezte, hogy a palicsi tóban, ebben az ismert szikes tóban „ásványi lúgsó" vagyis szóda van feloldva, amely olyan mértékben tiszta, hogy tisztasági foka nemcsak hogy eléri a szokásos „hispániai szódát", hanem sokban felül is múlja, s emiatt a gyógyszerészeiben, üveggyártásban, festőiparban stb. helyette jól fel lehetne használni [10]. Sajnos ez a megállapítása, amelyre végre felfigyeltek Bécsben is, 1782-ben hangzott el, s négy évre rá Leblanc már megoldotta a mesterséges szódagyártás nagy problémáját, így amire értékké vált volna az Alföld átka, a szíksó, ismét értéktelenné vált máris. A kémiai folyamatok jelölése. A magyar főiskolákon folyó oktatás közben használt kémiai jelölések történetét Szathmáry László vizsgálta [48]. Az erről szóló közleményében nagy elismeréssel emlékezik meg Ruprecht és az ő nyomán haladó Patzier Selmecbányái akadémiai tanárok jelölésrendszeréről, amelyekkel a kémiai folyamatokat szemléltették. Ugyanakkor viszont Szathmáry azt állapította meg, hogy Winterl előadásai közben nem volt használatos semmilyen jelölésrendszer az anyagok kémiai összetételének és kémiai folyamatoknak visszatükrözésére. Az Ismeretterjesztő Társulat könyvtárában őrzött, egykor Bugát Pál tulajdonát képzett Winterl-íéle kémia-jegyzet megcáfolja Szathmáry állítását. Ebben a jegyzetben találunk jelzéseket is az anyagok összetételének, a kémiai folyamatok lefolyásának szemléltetésére. A jelzésrendszer más, mint amit abban az időben használtak. A külföldi korabeli kémia-könyvek, jegyzetek egyikében sem találtam ehhez hasonlót, ezért érdemesnek tartom a továbbiakban néhány szóban ismertetni Winterl jeleit. Az ezüstnitrát összetételét például így írta fel (0 n — sal neutrum, -f 0 = acidum nitricum, salétromsav, tp l = calx lunae, ezüstmész, ezüstoxid). Ha tehát lefordítjuk a régi jelölésrendszert a maira, jó képet kapunk e vegyületnek összetételére vonatkozóan. A régies jelölésmód nem általános, nagyon sokszor keverten alkalmazza az anyagok megnevezésének rövidítésével, vagy pedig a régi, még az alkémista jelekig visszavezethető ábrákat teljesen el is hagyja. A kálisalétrom (nitrum prismaticum) összetételét például így adja meg (+ n = acidum nitricum salétromsav, p = potassa, hamuzsír). A cserebomlás folyamatát is jól, áttekinthetően tudta ábrázolniígy például azt a folyamatot, hogy a konyhasó és a vasgálic egymásra hatásából Glauber-só keletkezik, így jelölte (az egyes betűk jelentése: sc. = sal commune, v konyhasó, + m = acidum muriaticum, sósav, t' p = potassa, hamuzsír, itt tévesen szóda helyett, + v = acidum vitriolicum, kénsav, f — ferrum, vas, v f = vitriolum ferri, vasgálic). 428