Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

III. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez

nikai tárgyú, hanem a lázak keletkezésének elméletével foglalkozik. A dolgozat első mondata azonban elárulja a szerző fő érdeklődési körét, azt írja ugyanis, hogy bizonyos mértékben jogosan várhatták volna tőle, hegy más tárgyat válasszon a disszertációja témájául, hiszen úgy ismerték őt, mint aki a természetrajzot és a kémiát szerette elsősorban [2], A doktorátus megszerzése után elsőbb Felső-Ausztriában folytatott orvosi gyakorlatot, majd a magyar bányavárosok orvosa lett, így közvetlen kapcsolata a tudományos élettel átmenetileg megszakadt. Szinynyei [45] ugyan Winterl művének tartja az 1770-ben Kaim Ignác neve alatt a „kétes fémekről" kiadott dolgozatot. Petrik [41] és Hőgyes [44] pedig közös munkának említik. A dolgozatban erre vonatkozó utalás nincs, s az idézett szerzők sem indokolják megállapításukat. Amikor Winterl az egyetem újonnan létesített tanszékére került, mindenképpen nehéz volt a kémiában és a botanikában egyaránt korszerű tudományos munkát elkezdeni. A tanszék igen szűkös lehetőségek között indult meg, ilyen körülmények között a munka megszervezése szinte emberfeletti munkát kívánt meg. Pauler adatai szerint a vegytani laboratórium felszerelése 600 forintot, a kísérletekre évente 300 forintot, a laboráns fizetésére 144, a szükséges könyvekre egyszer s mindenkorra 200 forintot adott a kormány [39]. A tudománytörténeti adatok felületes kezelésére mutat az, hogy a tanszék alapításának évét Petrik, s őt követve Hőgyes és Szinnyei 1770-re. a Pallas Nagy Lexikon [47] 1771-re. Gortvay [52] pedig 1772-re teszi. A magyarországi egyetem professzorainak önállóságát a kormány, annak ellenére, hogy a professzorok többsége osztrák volt, erősen megkötötte lényeges és lényegtelen kérdésekben egyaránt. Egyetlen tudományos könyvet sem vásárolhattak a kormány külön engedélye, a bécsi eg3

retem külön véleményezése nélkül. Szathmáry adatai szerint [48] előírták, hogy a kémiai előadásokat Jaquin Miklós és Bergman munkái alapján kell megtartani. Azok a jegyzetek azonban, amelyek Winterl előadásairól fennmaradtak [10, 11, 20, 22], azt bizonyítják, hogy nem engedte magát mások irányzatától megkötni. Merészen szakított sok régi előítélettel, s csak azt volt hajlandó helyesnek elfogadni, amit kísérletei alapján ő maga is helyesnek látott be. Mint kísérletező, az egész világon ismert és elismert volt. Guyton de Morveau, a halhatatlan kémikus azt írja kortársáról, „hogy ő az aktuális ismeretek, a legújabb kísérletek színvonalán áll, amelyet stílusának rendkívüli tömörsége mutat, nagy számú kísérletre hivatkozik, amelyek sajátjai és hogy legtöbbször csak a kísérletek nyomán halad'' [24], Ügy hiszem, hogy így tekintve Winterl szerepét a kémia forradalmának idején, csak elismeréssel értékelhetjük azt, hogy mert önállóságra törekedni. Ha így nézzük ezt a kérdést, akár dicséretként is érthetjük Störkh udvari tanácsos véleményét, amelyet a nagyszombati egyetem meglátogatása után terjesztett a bécsi kormányhoz: „Láthatók — írja — olyan professzorok, akik új módszereket alkotnak, és a ma már jól megszilárdult tant nem becsülik; legalább is erről beszélnek .415