Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)
III. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A légnedvesség összefüggése egy szűkebb tér földrajzi viszonyaival
DR. UDVARHELYI KÁROLY tanszékvezető főiskolai tanár: A LÉGNEDVESSÉG ÖSSZEFÜGGÉSE EGY SZŰKEBB TÉR FÖLDRAJZI VISZONYAIVAL* Bevezetés A nagy területek (szabad légtér) éghajlatát és időjárását alapvető módon a földrajzi szélességgel kapcsolatos napsugárzás-erősség (szoláris éghajlat), a nagy víztömegek és a kontinensek eloszlása, valamint a domborzati viszonyok alakulása határozza meg. Az atmoszféra különböző magassági övezeteiben a levegő fizikai állapota más, a folyamatok is különböznek. A föld felszínén a légköri zónák hatása mégsem külön-külön, hanem bonyolult szintézisben érvényesül. Az összegeződés fő zónája a troposzféra, fő hatásfelülete a földfelszín. Az éghajlati hatásoknak ez a területi koncentrációja az ebben a tárgykörben kimutatható szintézisek első foka (alapszintézis). A szintézis második foka a különböző éghajlati elemek (hőmérséklet, légnyomás, páratartalom, csapadék stb.) dialektikus egysége, az előbbi — alapszintézisnek — a keretében. Az éghajlati elemek, mint atmoszférikus hatások, olyan mennyiségi és minőségi összetételben érvényesülnek, ahogy azt a felszín fizikai állapota megszabja. A fizikai állapot különbsége a fajmeleg, a fény- és hővisszaverő képesség (albedo), a talajszerkezet, a lejtőszög, a növényzettel borítottság, a nedvességtartalom stb. különbségén alapszik. Az atmoszféra éghajlati és időjárási hatásait ennélfogva a földfelszín különböző része eltérő módon fogadja be. De ugyanezeket a hatásokat — visszaverődés, kisugárzás, párologtatás formájában viszsza is tereli (ugyancsak eltérő módon), és ezzel különböző mértékben módosítja a légkör fizikai állapotát. A módosítás felfelé csökkenő értékű. Ezekre a visszahatásokra vezethető vissza a nagy földi cirkuláció kialakulása, a csapadék és a hőmérséklet szabálytalan eloszlása, és a többi éghajlati jelenség. A légkör és a földfelszín kölcsönhatása a szintézisnek egy még magasabb, harmadik fokát jelenti. Ez az, amit ténylegesen éghajlatnak nevezhetünk. Végül a szintézisnek van egy negyedik, legmagasabb formája, a legteljesebb dialektikus egység, a földrajzi burok. A földrajzi burok az éghajlat valamennyi földfelszíni kapcsolatát magában foglalja, a felszín éghajlat okozta (közvetve a szél- és víz okoz*,,A dialektikus földrajz és tanítása" c. kandidátusi értekezés egyik részlete. .399