Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

III. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Edelényi Béla: Adatok Eger és Hajdúszoboszló környékén élő békák belső élősködő férgeinek ismeretéhez

Tápcsatornájában a szájnyílás után rövidesen az izmos garat, majd az aránylag rövid nyelőcső következik. A bélágak szimmetrikus lefutásúak, kissé medialis fekvésűek. Lumenuk feltűnően tág, ami egyszerre nagymennyiségű táplálék befogadását teszi lehetővé. Kiválasztó hólyagjuk V-alakban elhelyezkedő szárai majdnem a testhossz feléig érnek. Az ivarnyílások közvetlenül egymás mellett, a garat jobb oldalán helyezkednek eló A cirruszsák hosszan elnyúló, kanyarulatos, gyengén izmolt, tömlő alakú szerv, amely valamivel a hasi szívókorong előtt elvégződik. A herék hosszúkás ovális alakúak és egymás mögött helyezkednek el a test hátsó részében. A petefészek közvetlenül a hasiszívókorong mögött látható, szabályos gömb alakú. A petevezető és az uterus számos hosszanti és harántirányú hajlása következtében a szervek nagy részét eltakarja. A peték viszonylag kicsinyek, 0,025—0,032 mm hosszúak és 0,012—0,018 mm szélesek, mennyiségük rendkívül nagy. Színük sötétbarna. A szikmirigyek a bélcsatorna elágazásától a test végéig fürtökbe rendeződve helyezkednek el, nemcsak a test oldalán, hanem a bélágak közötti területen is. Általában 14—18 szikmirigy fürt figyelhető meg, melyek mindegyikében 6—7 gömbalakú mirigy van. A fürtöket egy hosszanti csatorna kötit össze és vezeti terméküket a petevezetőbe. Két alkalommal az ismertetett férget nem a megszokott tartózkodási helyén találtam, hanem a száj üregben. Az egyik alkalommal három, a másik esetben öt teljesen kifejlett Pneumonoeces variegatus volt a szájüreg hátsó zugában. A békák a nevezett métely férgeknek valamilyen rovar testében betokozódott kifejletlen példányaival fertőződnek. A gyomorban szabaddá váló fiatal férgek a nyelőcsövön és a trachean keresztül, több óráig tartó vándorlással jutnak el a tüdőbe, (Brauer: Süsswasserfauna Deutschlands, Heft 17, 103. old.) Ennek a megállapításnak azonban ellentmond mind a fiatal, mind a kifejlett férgek igen korlátozott mozgásképessége, valamint a hasi szívókorong fejletlensége. Pleuroqenes medians (Olss.) A ritkábban előforduló bélélősködők közé tartozik. Mindössze 27 békából került elő (17,0%). Általában 2—3, maximálisan 8 db volt egy gazdaállat vékonybelében. Alakja ovális, melynek két vége, de különösen a hátsó testvég kissé kihegyezett. Hosszúsága 1,5—2 mm, szélessége kb. ennek fele. Testfelülete szabályos, sűrű sorokba rendezett pikkelyekkel van borítva. A szívókorongok közepes fejlettségűek, a száj szívókorong az elülső testvég hasi oldalán van. Tápcsatornájában a garat gyengén fejlett, a rövid nyelőcső-szakasz után a megnyúlt hólyaghoz hasonló bélágak következnek. A bélágak nem érik el a hasi szívókorongot. Ki választórendszere Y-alakú, melynek szétágazó villás szárai a cirruszsák közepéig jól követhetők. Az ivarnyílások egymás mellett lateralisan helyezkednek el. A cirruszsák jól fejlett, megnyúlt orsóalakú és egészen a hasi szívókorongig nyúlik ferdén hátrafelé. A herék a hasi szívókorong két oldalán, a bélágak elvégződése után, szimmetrikusan helyezkednek el. Az ovarium .351