Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: Radnóti Miklós eclogáinak nyelvéről (Szempontok a főiskolai nyelvészeti gyakorlatokon folyó nyelvi elemzéshez)

húsodban tán a rák." — A rettentő igenév jelzői használata a virág mellett megdöbbentővé teszi ezt a jelzős szerkezetet. Különben ez a kép nyilván Babits Mihály tragikus halálának hatása alatt született, amiről Hadnóti már előbb megrázó versben emlékezik meg (Csak csont és bőr és fájdalom). A költő ismét egészen rövid mondatokkal válaszol: „Születtem. Tiltakoztam. S mégis itt vagyok, Felnőttem. S kérdezed: miért? hát nem tudom." Ismétlődik itt is a miért, most már választ isi kapunk rá, de ez a válasz: hát nem tudom. — Ez a felsorolás szinte azt mutatja, hogy a költő értelmetlennek érzi életét, amelyben semmi említésre méltó nem történt,; amelyik csak keserűséget okozott. Azért tiltakozott ellene. S mi az. ami minden baj forrása? „Szabad szerettem volna lenni mindig, s őrök kísértek végig az úton." A Hang figyelmezteti: volt szép is az életében, s egy pillanatra ismét megjelenik előttünk az idilli táj, a szellőtől fényes csúcsokkal. ,,s láttál, ha este jött, a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát." A töppedt hangalakjánál fogva is igen szemléletes igenév. A táj békés, nyugodt hangulatát alátámasztja az őz. a legszelídebb állat megjelenítése, s az a szelíd őz is térdel, nyugodtan van, nem fenyegeti semmi veszély. Mennyire pontos megfigyelő Radnóti! Még a napfényben álló fatörzsön megcsillanó gyantacsöpp sem kerüli el a figyelmét. Boldog ez az idilli táj, itt nincs mitől tartani. A folyóból mezitlen ifjú asszony lép partra, s a szarvasbogár kezedre száll. — A kapcsolatos mondatok sora fűzi egységessé a képet. A költő azonban félbeszakítja a Hangot: „Rabságból ezt se látni már!" A rím erőteljesen kapcsolja ezt a mondatot is az előző sorokhoz. Mélységes vágyakozás tölti el a költőt a nyugodt, békés élet után: „Hegy lettem volna, vagy növény, madár . . . vigasztaló, pillangó gondolat, tünő istenkedés." Ebben a részben a pillangó gondolat, majd a tünő istenkedés jelzője is a pillangó rövid, de könnyed, vidám, gondtalan életét idézi. x\nnál erőteljesebben hat a rákövetkező, szinte kétségbeesett felkiáltás: 34