Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

III. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lengyel Ádám: Új módszer a kukorica izolálásában

a fölfogott pollen átvitele a szigetelt bibeszálakra a legfigyelmesebb és leggondosabb munka esetében sem biztosítja az önmegporzás tisztaságát, mert a levegőben számos más növény nagymennyiségű pollenje lebeg és ebből, ha kevés is, de könnyen rákerülhet a bibeszálra. A kétmenetes izolálás leegyszerűsítése, idő és anyag megtakarítás, valamint a régi módszer hibáinak kiküszöbölése céljából alkalmazom az új módszert. Az új módszer lényege: az izoláláshoz egyetlen nagyméretű izolálózacskóra van szükség, az izolálózacskó 55 cm hosszú és 20 cm széles, mindkét vége nyitott. Kiválasztom az izolálandó növényt, amelynek cimere a hajtácsúcs végén kezd kibújni, a csőkezdemény is megjelent, de a bibeszálak még nem jöttek elő. Az izolálandó növény szárát a legfelső nodus alatt és felett óvatosan összenyomom, majd gyengén megcsavarom és 90°-os szögben meghajlítom, majd a csőkezdeményhez húzcm. Az egymáshoz közelített virágzatokat a két végén nyitott, 55 cm hosszú, 20 cm átmérőjű szigetelőhengerbe dugjuk. A szigetelőhenger két végét (cimer fölött és a csőkezdemény alatt) zsineggel (kötözőpamut, raffia) elkötjük. A cimer alapja köré ezenkívül gyapot-vattát teszünk, hogy az idegen pollen bejutását megakadályozzuk. (L. 2. ábra) A szigetelőhenger mindvégig a növényen marad, az önbeporzás az egyes hímvirágok felnyílásának pillanatában megy végbe a nap bármely időpontijában. Nem áll fenn a megtermékenyülés bizonytalansága, A kukorica izolálása új módszerrel .341