Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A szélnek eresztett végvári katonaság sorsa a Balaton vidékén 1671—1750.
nántúl hamarosan elveszett. A császári csapatok tűzzel-vassal pusztították a városokat és falvakat. A nép védtelenül ki volt szolgáltatva az ellenség minden önkényének. A főúri tábornokoktól cserbenhagyott, s a nemesektől elárult nép és az eredménytelen kuruc hadjáratokban szétvert és elszéledt katonaság is a mocsarakban és a Bakony erdőségeiben talált menedéket a Habsburgok gyilkos hordái elől [36], A tihanyi félsziget békésebb, félénkebb népe a kuruc fegyverzaj közeledtére szétfutott, s Reyser apátnak 1704 júniusában kéréssel, fenyegetéssel kellett őket visszatérésre biztatni. A régi tihanyi katonáskodó nép, a szélnek eresztett végbeli had azonban tüstént felcsapott kurucnak. Azon a címen, hogy az ország szabadságáért fogtak fegyvert, megtagadták a földesúri szolgálatokat, lefoglalták az apátság haszonvételeit, prédikátorukat és családját a monostorban helyezték el, magát az apátot pedig halálra keresték, majd karddal támadva ellene, az apátságból ki is űzték [37]. A tihanyiak úgy vélték, hogy elérkezett számukra a teljes szabadság ideje, megszabadultak minden kötöttségtől és kötelezettségtől. Itt is az a veszély mutatkozott meg eleinte, hogy a Habsburg-iga lerázására indított nemzeti küzdelem földesúrellenes jobbágy felkelésbe csap át, s ezzel össze is omlik a jobbágy-nemesi összefogásra épülő szabadságharc. Rákóczi mindjárt a szabadságharc kezdetén két fontos intézkedést tett a katonáskodó jobbágyok jogi helyzetének szabályozására: szabályozta a jobbágykatona házanépének kötelességeit a földesúri és a közterhek tekintetében, s összeiratta a hadbament jobbágyokat. A fejedelem 1703 szeptember 28-án Vetésnél kiadott pátense szerint ,,a fegyvert fogó, igaz magyarságát mutató, fegyverével országunkat, a nemes hazát oltalmazó" kuruc, „akinek csak felesége gyermekeivel lakik házánál", mentesül mindenféle pénz- és természetbeni köztehertől, csupán a vármegyékre kivetett élelemszolgáltatáshoz kell hozzájárulnia. Az egykenyéren lévők csak annyi kedvezményt kaptak, hogy szekerezéssel őket sem lehet terhelni. A jobbágykatona háza, ha „csak felesége vagyon otthon", a földesúrnak „semmi szolgálattal nem tartozik" [38]. A vetési pátens rendelkezései azonban sem a vitézeket, sem pedig a földesurakat nem elégítették ki. Az egykori végvári katonákban — de a parasztokban is — a török korban kiharcolt szabadság megtartására irányuló törekvések éltek. A tihanyiak például — Reyser visszaemlékezése szerint — még a török időkben, mikor az apátok távol voltak, hozzászoktak, hogy nekik minden szabad, maguknak foglaltak le mindent, s azon a címen, hogy ők végházban laknak, arra is engedélyt szereztek maguknak, hogy kálvinista prédikátort tartsanak [39]. S most ők is a régi szabadság igényével szálltak harcba apát-földesuruk ellen; fittyet hánytak az 1703-ban rájuk kényszerített szerződésnek, nem engedelmeskedtek az apátnak és úgyszólván minden szolgálatot megtagadtak. A menekülni kényszerült tihanyi apát, Reyser, a labanc csapatok védelmére bízta magát s Fehérvárott nyert fegyveres segítséggel tért vissza a félszigetre. A vitézek kapitányát elűzte, és protestáns vallásukban is üldözte őket. Azután német katonai segédlettel rákényszerítette .313