Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lökös István: Vitkovics Mihály szerb—magyar kapcsolatairól

2. Értékesnek tartjuk a fenti értekezést abból a szempontból is, amelyről már voltaképpen dolgozatunk I. részében szó esett. Ez pedig a szerb népdalok kérdése. Feltehetően ő szól elsőként Karadzic ezirányú tevékenységéről, amikor Kazinczy Azzan-aggájának említése után megjegyzi, hogy „Ilyen dalok számtalanok, és többnyire vitézi tettekről készültek, melyek traditio által a nép szájában megmaradtak . .. Stephánovics Vúk sokat összeszedett és két kötetben „Köznépi énekes könyv" czím alatt Bécsben, 1814. és 1815-ben kiadott" [75], Ezáltal Karadzic első magyarországi méltatójának is tekinthetjük. 3. Komoly értéket kölcsönöz az értekezésnek harmadsorban az is, hogy feltehetően ugyancsak ő szól magyarországi viszonylatban elsőnek Karadzic szerb grammatikájáról is, amely 1814-ben jelent meg Bécsben, s amely a mai modern szerb nyelv alapjait foglalja sok tekintetben magába [76]. Persze ezúttal sem szabad figylmen kívül hagyni, hogy Karadzic művének értékelésével tévedett, amikor leírja, hogy ez a grammatika „ . .. valamint rövid, úgy hiányos is" [77]. Saját magával került itt valójában ellentmondásba, mert a következő sorokban kifejti, hogy Karadzic, előtt senki sem gondoskpdott" . .. e nyelvnek számára grammatikát írni. . ." s ezért tanulták a gyermekek az iskolában a szláv grammatikát, azaz az egyházi szláv nyelvet. Kradzic fellépése viszont egyszerre forradalmasított mindent, megteremtette az új, a nép nyelvéből kialakított irodalmi nyelvet, amely nélkül további fejlődés egyszerűen lehetetlenné vált volna. * * * A fentiekben próbáltuk röviden vázolni Vitkovics Mihálynak, a szerb származású magyar írónak a szerb-magyar irodalmi és kulturális kapcsolatok terén kifejtett munkásságát. Ha nem is sikerült teljes egészében megfelelő források híján a kérdés minden részletét felölelni (hisz ez egy hosszabb, elmélyültebb tanulmányt igényelne), mégis úgy érezzük, tettünk valamit az adatok valamelyes egységbe foglalásával. És ezt azért látjuk fontosnak, mert a XIX. század elején, helyesebben első harmadában föltétlenül ebben és a hasonló kulturális kapcsolatokban kell látnunk a magyarság és a magyarországi szerb nemzetiség egymáshoz való közeledését, szemben az akkor már szárnyait bontogató nacionalizmussal, az erőszakos nacionalista nemzetiségi politika reakciós megnyilvánulásaival. JEGYZETEK: [1] Július Dolansky: A magyar irodalom jelentősége a szláv irodalmakra nézve, Fiiologiai Közlöny, 1956. március—június 18. [2] Vujicsics D. Sztoján: Ady és a szerb-horvát írók, Világirodalmi Figyelő, 1958. 2. 128. [31 L. Szekfű Gyula: A magyarság és a szlávok, Bp., 1942. 241. [4] Lásd erre vonatkozólag: Dr. Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből, Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve II. 1956. 392—446. [5] Július Dolansky: I. m. 29. 298