Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lökös István: Vitkovics Mihály szerb—magyar kapcsolatairól

Az imént felhozott példák mellett találunk aztán Vitkovicsnál is példát az eredeti forma alkalmazására, méghozzá az úgynevezett „regék" között. Ez azonban minden esetben csak kísérlet marad. Bár itt-ott felcsillan a Vörösmartynál oly kitűnő módon alkalmazott és művészien megformált népies jelleg, az a „finomabb népiesség", amelyről Horváth János írja a Földi menny vizsgálata kapcsán, hogy „Minden mondatának egy-egy darabja átmegy a következőbe s lesz annak mintegy alapköve, de egyszersmind kapcsa a gondolatnak s fenntartója a folytonosságnak" [28]. Pedig az eredtiekben bőségesen találunk erre példákat. Illusztrálásként A koszovói lányka című közismert népdalt idézzük: Uranila Kosovka devojka, Uranila rano u nedelju U nedelju prije jarka sunca Zasukala bijele rukave, Zasukala do beli lakata ... A fenti rész magyarul, Kiss Károly fordításában [29] így hangzik: Korán serkent koszovói lányka, Korán serkent vasárnap hajnalban, Pirkadatkor, vasárnap halnalban, Hogy föltűrte fehér inge ujját, Csak föltűrte fehér könyökéig . .. Mind az eredetiből, mind a fordításból kimutathatók az átmenő mondattagok, amelyek fenntartják a gondolati folytonosságot a szövegben: „Uranila" — „Uranila"; „u nedelju" — „U nedelju"; „Zasukala" — „Zasukala"; vagy a magyarban: „Korán serkent" — „Korán serkent"; „vasárnap hajnalban" — „vasárnap hajnalban"; „Hogy föltűrte" — „Csak föltűrte". Azonban Vitkovicsnál is az ilyen elemek jelentkezése is csak felszínes, kísérleti jellegű marad, mert amint elszakad a magyaros formától nem tudja mindig eredetien alkalmazni azokat. A király unokája címűben találunk erre példákat: „Elmegy lovam s a főt is elviszi, Melyet kiszáraszt a napon szülém, Sírván felette nagy keserve közt, Siratni fogja egyetlen fiát." Sikerültebbek már ugyancsak e balladában az ilyenek, mint „Kegyes király, te tündöklő napunk, Fényes nap itt a földön ég alatt!"; vagy „Könnyel borongott Ilka szép szeme, Könnyel borongott s hívá gyermekét". Még nagyobb mértékű pontatlanságnak kell tulajdonítani a tízes szótagszám helytelen alkalmazását: Még nem virágzott kellemesb virág, Mint mely virágzott a mi éveinkben. Vagy: Sok a te kérőd mostan udvarunkban; De mindenik közt legjobb ketteje; Tíz és tizenegy szótagú sorok váltakoznak a fordításban több helyen, s a ritmus így nehézkes, döcögő eredetietlen lesz. Egy szempontból kell mégis értékelnünk Vitkovics fordítói tevékenységét, éspedig abból, hogy elsőnek nyúl eredeti forrásokhoz kor292