Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lökös István: Vitkovics Mihály szerb—magyar kapcsolatairól

fásairól a következőket: „Vitkovics észrevette a szerb epikai dalok. . . sajátságát és ezt lehetőleg fordításaiban is vissza akarta adni. De a versmérték, meg a magyar nyelv szelleme miatt néha változtatnia kellett az eredetin. . [19], Radits egyébként az első magyar viszonylatban, aki alaposabban próbálja vizsgálni Vitkovics fordításait; művében utal többek között a fordítások forrásaira is [20]. ír azután a kérdésről Horváth János, amikor a „szerbus manier" útját, valamint a szerb népköltészet hatását vizsgálja irodalomtörténetünkben [21]. Vitkovics fordításairól szólva helyesen állapítja meg, hogy származásánál fogva vált a költő „. . . közvetítővé, úttörővé" [22] ezen a területen, de helyesen állapítja meg azt is, hogy a ,,. . .. speciálisan ún. szerbus manier-ban Vitkovics nem áll a kezdeményezők között, mert átdolgozásaiban ő rendszerint megváltoztatta az eredeti versformát. . ." [23]. Ezekután jut arra a végső következtetésre, hogy „Szerb eredetű dalainak nincs különösebb jelentőségük; inkább csak a balladaszerűek érdemelnek közülök figyelmet (miket ő „regék"nek nevez) . . ." [24]. Arról, amit a Bácskai regedal c. népdalfordítással kapcsolatosan mond a fenti jellemzés után, viszont csak a fordításnak és az eredetinek (amennyiben ez valahol fellelhető lesz) összevetése után mondhatunk végső következtetést. Mindezidáig azonban nem történt kísérlet a Vitkovics-féle fordításoknak eredetiekkel való összevetésére. E sorok írója abban a szerencsés helyzetben van, hogy kutatásai során megtalálta két Vitkovics által lefordított szerb népdal eredeti szövegét, s így módjában áll az eredeti szöveget a fordítással, ha röviden is, egybevetni. Ez annál is inkább érdekes, mert mindkét fordítás (elsősorban formailag) nagymértékben eltér az eredetitől, s így világosan kimutatható, miért marad bizonyos szempontból pl. egy Bajza ezirányú munkássága mögött, nem is beszélve az ugyancsak kortárs Székács Józsefről, aki az első nagy lépést teszi meg ezen a téren [25], A Szvorényi-féle 1879-es Vitkovics-kiadásból ismeretes Az elváló lány c. dal, amelynek eredetije tizenkét szótagos sorokból áll. Vitkovics ezzel szemben páros rímű felező nyolcasokban fordítja s szerkezetileg is átalakítja a verset. Míg az eredeti két (egy hat és egy három soros) szakaszból áll, addig Vitkovicsnál hat négy-négy soros strófát találunk, így természetesen új, méghozzá magyaros formát kap a dal, s a formai változással veszít eredeti jellegéből, amit aztán az ilyenféle, magyar népdalra emlékeztető elemek mint, „Mást akartam, mást kell tennem"; „Boldogtalant ki ne szánjon"; „Hej, ne szólj meg. . ." stb. méginkább fokoznak. Ennél is szembetűnőbb a változtatás egy másik, a Három leány. . . (eredetiben Momak i devojke) kezdetű dal esetében, amelynek eredeti formája az újabb keletű szerb-horvát népies versforma a deseterac, tízszótagos verssorokkal, metszettel a negyedik szótag után: Tri devojke / bostan posejale Gorom dinje '< dolom lubenice, A po sredi / rumene ruzice. Vitkovics fordításában e dal magyaros ritmusban, felező nyolcasokkal és páros rímekkel így hangzik: 290