Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a német felvilágosodás

24 lap terjedelemben ugyanezen évben Bécsben nyomtatásban is megjelent [31]. A beszéd abból a megállapításból indul ki: Németország minden tája dicséretes buzgalommal már arra törekszik, hogy a jóízlést a német anyanyelven terjessze. A most megalakult társaság nem titkolja, hogy ugyanezt kívánja Ausztriában és Bécsben. Sonnenfels örül, hogy most alkalma van az anyanyelv ismeretének hasznáról beszélni honfitársai előtt. Reméli, hogy sikerül őket nagyobb buzgalomra rábírni, mint amennyit eddig erre fordítottak. Reméli, hogy a társaság igyekezete nem lesz mindenki előtt hiábavaló még akkor sem, ha főcélját, az anyanyelv iránti köteles megbcsülést általánossá tenni nem is tudja elérni. Az új társaság nem akar nyelvi tirannusként fellépni. Vezérfonaluk híres nyelvtudósok véleménye és a nyelvhasználat. Az a meggyőződés vezeti őket, hogy példájuk fiatal honfitársaikat rá fogja bírni, hogy anyanyelvüket ne valamiféle haszontalan dolognak tekintsék, hanem szükségesnek és fontosnak mindenféle állapotban és alkalommal. Csak idegenek gáncsolhatják szándékainkat, folytatja Sonnenfels, akiknek az fáj, hogy mi kezdjük anyanyelvünket megbecsülni és akik attól félnek, hogy ezután nemcsak az ő áruikat fogjuk babonás előítélettel az értelem és a jóízlés kincseként bámulni. Szándékaik lehetséges gáncsolói közé sorolja Sonnenfels az olyan németeket is, akik sajnálják az anyanyelv tanulására szánandó időt, hiszen ők született németek. És végül vannak olyan emberek, akik mindent elítélnek, ami új, mert a saját koruk elítélését látják az ilyen törekvésekben. De ezekkel szemben mi azt hisszük — folytatja Sonnenfels —, hogy hazánknak szolgálatot teszünk, ha megmagyarázzuk, hogy a német nyelv tökéletes ismerete szükséges az államügyeknél, a tudományokban, minden rendű és rangú ember foglalatosságainál, sőt még a házi dolgokban is. Németország szívében, egyik legvirágzóbb államában, Bécsben, nem lesz nehéz talán ezt bebizonyítani. Az uralkodónak szüksége van az íróra, aki képes szándékát helyesen és értelmesen megértetni az alattvalókkal. — Ez rendben van, veti ellene az idegen, de miért legyen ez az író éppen német. A német nyelvnek nincs meg a szükséges hajlékonysága, elevensége és finomsága ehhez. Éppen ezért ilyen ügyekben franciául szoktak írni. — Az Ön felvetése, fordul szembe a német nyelvet becsmérlő idegennel írónk, megszégyeníti azokat a honfitársaimat, akik oly sokáig idegen nyelvek szolgai imádói voltak. Ma már azonban a német tudósok fáradozásai következtében megdőlt a sok előítélet a német nyelvvel szemben. Különben is, vajon a francia nyelv ma is oly kevéssé hajlékony, mint a Valois-k idejében volt? Nos, a német nyelv sem az ma már, ami Konrád idejében. A német nyelvnek is eljött az aranyszázada, mint a francia nyelvnek a XIV. Lajos kora. E helyen Sonnenfels a német nyelv dicséretét zengi és felsorolja a kor összes jelentősebb német íróját. A Lessing neve még nem szerepel. Most pedig tudós honfitársaihoz fordul a lelkes Sonnenfels. Merészelhetek-e kéréssel járulni anyanyelvünk érdekében tudósainkhoz? Hivatkozhatom-e a hazaszeretetre, melyet ők az antik íróknál oly 272