Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Kocsis Károly: Az orosz igék hangsúlya

b) hvásztaty — hvasztnúty eldicsekedni csérpaty — cserpnúty meríteni smígaty — smignúty surranni A -nu- képzős igék közül mindössze négynek változó a hangsúlya a jelen (egyszerű jövő) időben. Ezek: obmanúty — obmanú, obmányes megcsalni upomjanúty — upomjanú. upomjányes megemlíteni tonúty — tonú, tónyes alámerülni tyanúty — tyanú, tyányes húzni Ezekben az igékben nincs éles határ az alapszó töve és a képző közt. Az alapszó tövének végső mássalhangzója ti. ezeknél az igéknél kiesett (tyag-nuty, top-nuty), akárcsak a ma már szintén nem származék igéknek minősíthető gnuty (hajlítani) és Ijnuty (simulni) igéknél is. Jelentésükből elveszett a mozzanatosság és egyszeri cselekvés jelentése, s ennek következtében a tonúty, tyanúty, Ijnuty, gnuty folyamatos szemléletűekké váltak. Változó hangsúlyú a minúty elmúlni ige is, amely jelen idejű egyes szám első személyét a minováty igéből képezi (minúju), a többi személyben pedig főhangsúlyos (mínyes, mínyet). Ez az ige a múlt időben ingadozó hangsúlyú: minúl — mínul (Az életkor megjelölésében főhangsúlyos alakja használatosabb: mínul pjatij g'od.) A mai irodalmi nyelvben főhangsúlyos prígnul és drógnul igék a XIX. században még ingadozó hangsúlyúak voltak: drógnuty — drognúty, prígnuty — prignúty. V. produktív osztály A produktív igék V. osztályába több mint 1100 ige tartozik az előképzős alakokat nem számítva. Ezek hangsúly szempontjából két csoportba oszthatók: állandó és változó hangsúlyúak. Az állandó hangsúlyeshet: a) a tőre: gotóvity — gotóvlju, gotóvis, gotóv, gotóvjascsij, gotóvja, gotóvil, gotóvivsij, gotóvlennij, (pri)gotóviv(si). b) a főnévi igenévben az utolsó szótagra, az ige többi alakjában pedig a tő végmássalhangzója után következő magánhangzóra: hranyíty •— hranyú, hranyís, hranyí, hranyáscsij, hranyímij, hranyá, hranyíl, hranyívsij, (za)hranyónnij, (za)hranyív(si). A hangsúlyváltozás minden változó hangsúlyú igénél abban áll, hogy a főnévi igenévben, a jelen idő egyes szám első személyében, a felszólító módban, a jelen idejű szenvedő és múlt idejű cselekvő melléknévi igenévben, továbbá a két határozói igenévben az -i-n van a hangsúly, a jelen (egyszerű jövő) idő egyes szám első személye véghangsúlyos, a többi forma pedig, ideértve a cselekvő jelen és szenvedő múlt idejű melléknevet is, főhangsúlyos, azaz a hangsúly az -i-t megelőző szótagra esik. Csupán a cselekvő jelen idejű melléknévi igenévben van ingadozás: vogyíty — vogyáscsij, hogyíty — hogyáscsij, vozíty — vozjáscsij, noszíty — noszjáscsij, proszíty — proszjáscsij hangsúlya megegyezik a főnévi igenév hangsúlyával, a többi ige azonban többnyire az -ascs- képző előtti szótagot hangsúlyozza: dusíty — dusáscsij, ljubíty — 248