Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Kocsis Károly: Az orosz igék hangsúlya

rnák két tőre vezethetők vissza, ennek a formai ténynek azonban kevés köze van a mai orosz nyelvben az igeragozásban állítólag megnyilvánuló jelen és múlt ellentétéhez. Hiszen a „jelen idejű" formák közt legalább annyi a jövő jelentésű, mint a jelen, ti. kevés kivétellel minden folyamatos igének megvan a befejezett párja; a felszólító mód a jövőre mutat inkább, mint a jelenre; a feltételes mód — bár formailag a múlt alakokhoz tartozik — mint a kívánás módja a jövőre mutat, mint a lehetőség-lehetetlenség (potenciális-irreális) módja pedig egyaránt fejezhet ki jelen és múlt idejű lehetőséget, illetve irrealitást; az igenevek közül pedig a határozói igenevek kizárólag, a melléknévi igenevek pedig többnyire időviszonyt (előidejűség — egyidejűség) fejeznek ki. A jelen — múlt ellentétnek erős hangsúlyozása nem eléggé indokolt, gyakorlati szempontból pedig azzal a veszedelemmel fenyeget, hogy eltereli a figyelmet az igeformák alap jelentéséről és jelentésárnyalatairól: elhomályosítja az igeidő (a cselekvésnek a beszéd mozzanatához való időbeli viszonya: jelen, múlt, jövő idő), az időviszony (két cselekvésnek egymáshoz való időbeli viszonya: egyidejűség, elő- és utóidejűség) és a szemlélet (a cselekvés folyamata, vagy pedig a cselekvés valamely határpontjában összpontosított cselekvés) kategóriái közötti különbséget. Helyesebbnek tartjuk tehát továbbra is megmaradni a főnévi igenév tő terminusnál, az ige ezen második tövének meghatározásánál a főnévi igenévből indulni ki, s a történeti — etimológiai magyarázathoz folyamodni azokban az esetekben, ahol a főnévi igenév tövéből nem tudjuk levezetni a múlt idő formáját (-cs végű főnévi igenevek, -t-, -d-, -btövű igék, -erety végű főnévi igenevek). IV. Az orosz igék osztályozása Az orosz igék osztályozása A. Vosztokov: Ruszszkaja grammatyika [13] című nyelvtanának megjelenésétől kezdve (1831.) állandó témája az orosz nyelvtaníróknak. Már a magyar Rakovszky János-nak fent említett orosz nyelvtanában is találunk kísérletet az orosz igéknek ragozásuk szerint való csoportosítására. A 100 évvel ezelőtti magyarországi orosz nyelvtanírás színvonalának szemléltetésére szó szerint idézzük az idevágó fejezetet. A kivételes igékről. (105. §.) Azon kivételek, melyek az igék hajlítására nézve előfordulnak, egyedül a jelentő mód jelen idejének első személyére vonatkoznak, s pedig: I. az -aty végzetű igéket illetőleg: a) az aty előtt található mássalhangzó változatlanul megtartatik ezen igéknél: braty venni, beru, bodaty döfni, bodu, vraty fecsegni, vru, draty nyúzni deru stb. b) baty, maty, paty-ra végződő igéknél közbevettetik l betű, következőleg jelentő mód jelen idejének első személye lesz: blju, mljii, plju: úm. zobaty csipkedni, zoblju vagy zobaju,... stb. c) aty előtt álló g, d, z mássalhangzók, úm. gaty, daty, zaty végzeteknél átvál15 225