Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és a magyar nyelv (Adatok a magyar nyelv grammatikalizálásának fejlődéséhez)

astici in unitate fratrum Bohemorum: 1623), sokat olvasott róla az egykori forrásokban, s az ezekben vázolt kép szomorú, lehangoló: „Miseranda species locorum continuis Turcarum invasionibus obnoxia regio: ferracissimo solo squalet inculta" (L. H. Lomenius: Itinerarium . . . 1650. 2. kiad. 1662), COMENIUS mégis inkább a magyar bajok és elmaradottság belső társadalmi okait emeli ki. A bajok orvoslására is ad tanácsokat. Már egyik első pataki beszédében (Oratio de primario ingenia colendi instrumento . . . (1650) arra figyelmezteti a magyarokat, hogy ,,expellite . . . malum hospitem, ignaviam!" Utal arra is, hogy a magyar nép tehetségekben sem szegény, s idézi COMENIUS ERASMUS-nak a boroszlói magyar püspökhöz, Turzó Jánoshoz 1519-ben írt levele egy részletét is erre vonatkozólag: „Nóvum non est apud Hungaros esse praeclara ingenia, quando Janus ille, Pannonius tantum laudis meruit in carmine, ut Italia ultro illi herbam porrigat". (Oratio de ingenia colendi instrumento . . .) Gazdag, termékeny a magyar föld is — írja COMENIUS —, de hiába gazdag a magyar föld pl. ásványkincsekben is, ha másra bízzák a magyarok a kibányászását: „Földbe rejtett kincseiteket, az ércekel, s drágaköveket saját munkátokkal ki nem ássátok, másokra hagyván, hogy abból gazdagodjanak" [24]. Itt kell utalnom COMENIUSnak két érdekes magyar vonatkozású megjegyzésére is. Amikor arról értekezik, hogy a dolgok megnevezésében mennyire eltérő módokat, eszközöket, használnak fel az egyes nyelvek, Cicerót is idézi, s elmondja, Cicero mulat (ridet) azon, hogy a görög nyelvben nincs olyan szó, amely megfelelne a latin „ineptus" hangsornak. Az okát is feltárta tréfásan: „quod Vitium illud tarn esset Graecis familiare, ut id in se ne agnosceret quidem . . ." COMENIUS erre jegyzi meg szellemesen; „Sed hoc ioco dictum fuerit aeque, ac si Hungaros quis ideo voce metallum in sua lingua destitui dicat, quod terra sua metallis nimis abundet.. ." (Meth. Linguarum Nov.) — Még egy alkalommal újra utal abban az összefüggésben is magyar vonatkozásra, amiben az egyes népek szókészletének gazdagságát, illetőleg szegénységét taglalja. Azt írja ezzel kapcsolatban rólunk, hogy „Sed et generalia nomina desunt, ut Hungaris metallum . . (Meth. Ling. Nov. XX. C. 10.) Azt is megmagyarázza, miért szegényes egy-egy nyelv szókészlete, elsősorban szakmai szókincse. A „

vox deest", a megfelelő terminológia azért hiányzik COMENIUS szerint egy-egy vulgáris nyelvből, mert vagy azt a tárgyat nem ismerik, amit meg kell nevezni („quia res locis illis deficit, ut nobis Europeis antehac Tabaci herba . . ." Meth. C. XX.), vagy nem foglalkoznak azzal a dologgal, amire a megfelelő anyanyelvi hangsort kellene alkalmazni: ezért hiányos különösen szakszókban a kevésbé művelt népek szótári szókészlete. Ilyen összefüggésekben a magyarok figyelmét is felhívta arra, hogy ezen a területen is van mit tenniök. Vagy alkotni kell új szavakat, vagy már az ismert szavakat kell felhasználni az új tárgyak, az új jelenségek elnevezésére, vagy kölcsönözzünk neveket a más népek nyelvéből (Methodus: C. XX. 14.). Ezért magyar viszonylatban a Janua, de különösen az Orbis Pictus szakszókban bővelkedő anyaga és magyar szövege nem kis mértékben adott lökést a megfelelő szakszók megteremtését is célzó magyar törek201