Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: A tanári beszéd (A tanítási óra nyelvi formálása)

zavarja a tanulókat, mert azok nem annyira beszédét, mondanivalóját figyelik, mint inkább őt szemlélik, nézik, s a mozgás irányát és tempóját kísérik. A tanárok taglejtése is legyen igaz és szép. Igaz lesz, ha mondanivalóját, érzéseit életszerűen, természetes formában kísérik a mozgások, szép, ha a taglejtés ízléses, mértéktartó, természetes könnyedséggel végrehajtott. A régi retorikák részletesen adtak utasításokat a taglejtésekre vonatkozólag is. Ezek közül csak a tanári beszédben is használhatókat emeljük most ki: a) Tartsuk ,,szem alatt" az egész osztályt, senki se vonja ki magát a tanár látóköréből. Ezért súlyos hibát követ el az a tanár, aki beszéde közben szemét behúnyja, vagy egyetlen pontra irányozza, tapasztja tekintetét, s csak egy-egy kiválasztott tanítványnak vagy csoportnak magyaráz. Az a hiba is gyakori, hogy a tanár feleslegesen forgatja szemét, „ugráltatja" tekintetét. b) Az egész test tartására vonatkozólag tartsunk kellő mértéket: a test mozgásával ne utánozzunk mindent, ne színészkedjünk. c) A kezek tartására és mozgására vonatkozólag első és legfontos'abb szabály: a kézmozgás könnyed és fesztelen. A kézlejtés (felemelés, lebocsátás, kiterjesztés, hullámmozgás) vagy előzze meg, vagy kísérje, vagy utánozza a mondanivalót, de sohase legyen ellentétben vele. Nem kell például minden szót kézlejtéssel kísérnünk. A sok és heves gesztikulálás sok tanárnak gyakori hibája, de a taglejtés és mimika nélküli tanári beszéd se legyen ideálunk, tartsunk mérsékelt közepet ebben a tekintetben is. Általában törekedjünk arra, hogy a tanári beszéd tartalma és hangzásbeli, mozgásbeli tényezői között összhang jöjjön létre. Ez ugyanis szükséges előfeltétele annak, hogy a tanár beszéde nemcsak az ismeretközlés, az oktatás értékes eszköze legyen, hanem önmagában véve is nyelvi nevelőerőt és példát jelentsen, szolgáltasson tanítványaink beszédkultúrája fejlesztését és mélyítését célzó, igen fontos iskolai munkánkban. E rövid tanulmányunkban tudatosítani kívántuk tehát azt a fontos követelményt, hogy gyakorló tanáraink többet törődjenek az órák nyelvi formálásával, s beszédkultúrájuk tudatos fejlesztésével. Minden tanárnak jól kell ismernie a beszéd szerszámát, használatának egészséges és helyes módját [17]. Erre is gondolt KODÁLY Zoltán, amikor azt kívánja, hogy „minden tanár művelje ki beszédét tudatos biztonságig". A tanár valóban végig beszéli egész életét, ezért a beszéd művelése, a beszédhelyesség kérdésével való elmélyült foglalkozás éppen úgy hozzátartozik önképzéséhez is, mint anyagismeretének állandó bővítése. FÁY András meséje egyik szereplőjének szájába adta ezt a jellemző és igaz kérdést: „Hang, ész és tudás nélkül félóráig folyvást beszélni miként lehet?" A megfelelő áttételekkel időszerű erre a kérdésre itt is utalni: hiszen a tanár nemcsak félórákat beszél át, hanem órákat, napokat, éveket, s ennek a tanári beszédnek igen nagy szerepe van az oktató-nevelő2* 19