Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Darvas Andor—Somos János: A főiskolai fizikai gyakorlatok vezetésének módszere

vezessen ezzel kapcsolatosan, hogy annyi munkát adjunk a hallgatóknak, amennyit az előírt idő alatt alaposan és jól el tudnak végezni. Ha kevesebb, és az időbeosztás is a hallgatóra van bízva, hamarabb befejezi a munkát, az idő egy része kihasználatlanul marad, sőt előfordulhat, hogy társait zavarja. A másik véglet a gyakorlat felületes elvégzéséhez, vagy jobbik esetben egyes feladatok elhagyásához vezet. Itt említjük meg, hogy az időt, főleg a demonstrációs kísérletek miatt, de a mérő kísérletek miatt is, úgy kell anyaggal megtölteni, hogy a szükséghez képest egyes kísérleteket, méréseket meg is tudjon ismételni, be tudjon gyakorolni, vagy esetleg módosított formában is el tudjon végezni. Legyen ideje az eszközökkel „ismerkedni", egyszerűbb dolgokat megismételni, összetettebbeket tanulmányozni. S hogy mindezeket meg is tegyék, arra a gyakorlatvezetőnek rá kell szorítani őket. Meggyőzéssel, felvilágosítással, de ha szükséges, az osztályozás révén is meg kell akadályozni a kiadott munka elhanyagolását, összecsapását. e) A több féléven át gyakorlatozó hallgatóknál tegyük lehetővé, hogy egy-két alkalommal a hallgatók maguk válasszák meg egy-egy laboratóriumi foglalkozás anyagát. Ilyen esetekben önállóan állítsák öszsze eszköz- és anyagszükségletüket, kutassák fel a gyakorlatokhoz szükséges irodalmat. Az ilyen foglalkozások amellett, hogy önállóságra nevelik a hallgatókat, még nagyobb lehetőséget nyújtanak a gyakorlatvezetőnek arra, hogy megismerje hallgatói érdeklődési körét, önálló munkára való rátermettségét. 2. A gyakorlatozó csoportok helyes megszervezése általában egyszerű feladatnak látszik. A valóságban mégis igen sok körülmény figyelembevételével történhet. Többévi tapasztalatunk azt bizonyítja, hogy a csoportok szerencsés összeállítása egyik előfeltétele az egész évi jó gyakorlati munkának. Az alapvető szempont ezzel kapcsolatban az, hogy minden egyes hallgatónak el kell végeznie minden laboratóriumi, munkát. Csupán ilyen feltételek mellett teljesülhet a gyakorlatok elé állított célkitűzés. Ennek érdekében a nagyobb létszámú tanulmányi csoportok az iskola felszerelésétől és laboratóriumi helyiségének nagyságától függően, kisebb csoportokra kell osztani. A mi főiskolánkon egy-egy gyakorlati csoport 10—12 hallgatóból áll. Indokolttá teszi ezt a létszámot még az a tapasztalatunk is, hogy a gyakorlatvezető kb. ilyen létszámú hallgatóságot tud helyesen összefogni, kb. ennyinek a munkáját tudja irányítani és megfelelőképpen ellenőrizni. Egyes intézményeknél (mint pl. főiskolánk is a fizika gyakorlatok szempontjából), ahol az eszközök korlátozott száma miatt meg kell elégedni azzal, hogy egy eszközzel két hallgató egyszerre végezze a kísérleteket és méréseket, nagy figyelmet fordítsunk a gyakorlatozó párok összeválogatására. Eddigi megfigyeléseink arról győztek meg, hogy a laboratóriumi munkában jártasabb hallgató mellett a gyengébb párja csak keveset fejlődik; a gyakorlatok nehezebb részét a jobb hallgató végzi el, a gyengébb csak puszta szemlélője lesz. Hasonló a munkamegosztás a gyakorlatok otthoni értékelésénél is. Ezért törekszünk arra, hogy kb. egyenlő képességű hallgatókat állítsunk egymás mellé. 130