Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A pedagógiai kutatás néhány időszerű kérdéséről

nyegbevágó gyakorlati következtetések levonása a témával kapcsolat­ban. Hozzátartozik a munka eredetisége, gondolatgazdagsága. Fontos tartozéka a színvonalnak az, hogy mennyire adekvát módon használt a kutató pedagógiai-tudományos módszereket, következtetései mód­szeres szempontból mennyire bizonyító erejűek, megalapozottak. Egy-egy mű színvonalát, értékét természetesen a konkrét adottsá­gok, körülmények szempontjából gondos elemzéssel kell megállapítani. Ilyen konkrét, fontos szempontok: milyen előzményekre támaszkodha­tott a mű? Mennyi oldalterjedelem állt a szerző rendelkezésére? Stb. Nagyon fontos kritikai követelménynek tekinthetjük, hogy a szín­vonal-követelményeket a legidőszerűbb, leggyakorlatibb, tudományos igényű munkákkal szemben is fel kell vetni. Semmiképp nem tekint­hetjük egymagában pozitívumnak, ha valaki időszerű témái önállót­lanul, a körülményekhez képest gyenge színvonalon tárgyal. Sokszor tapasztalható, hogy a kritika nem eléggé megokolt örömmel, elhamar­kodott dicsérettel halmoz el fontos, időszerű kérdéseket tárgyaló, de gyenge színvonalú műveket. (Pl. a világnézeti neveléssel, munkára neve­léssel, gyakorlati életre neveléssel stb. foglalkozó sok tanulmányt.) Az ilyen megalapozatlanul kedvező, vagy langyos, a hibákat lényegében elhallgató kritika nem vezethet sem az elmélet, sem a gyakorlat javára, mert tápot ad, ösztönzést ad felületes, gyenge munkák megírására. Nem felejthetjük el, hogy valódi gyakorlati haszonnal, nevelőink tudatossá­gának, pedagógiai műveltségének elmélyítésével csak a tudományosan megalapozott, színvonalas művek járhatnak. A tudományos, marxista pedagógiai kritika néhány alapvető tar­talmi követelményét említettük ezzel. Emellett vannak olyan fontos követelmények is, melyek a bírálat dialektikus jellegével függnek öf.z­sze. Ezek az előző követelményeken túlmenően, magasrendű követel­mények. Ilyen az, hogy a dialektikus bírálat fedje fel a jelenség és lényeg, látszat és lényeg dialektikáját. Mutasson rá — távolabbi összefüggés­ben is — a bírált mű lényeges, és másod-, harmadrendű fontosságú megállapításaira, vonatkozásaira. Továbbá: a bírálat fejlődésében nézzen és fejlesztőleg hasson. E követelményt szokták általában a kritika „építő", alkotó jellegeként ér­telmezni. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a helyes bírálat mind objektíve — általában, mind szubjektíve — különösképpen a megbírált mű szerzőjére — hasson építőén, fejlesztően. Ez a dialektikus követelmény foglalja magában a tartalmi elemek mellett a megformálás, a stílus problémáját is. Nem mindegy, hogy a bí­rálat mennyire pontosan fogalmaz, alkalmaz-e nem kellően megokolt, esetleg sértő, becsmérlő kifejezéseket vagy nem. Az utóbbi esetben ugyanis — még a viszonylag objektíve helyes szempontokat tartalmazó bírálat is lehet negativ kihatású. Végül, a bírálat dialektikus jellegéből folyik a követelmények, az igények reális, pontos meghatározása, a bírálat bizonyos értelemben vett ,,szerénység"-e is. Nem követelheti ugyanis a bírálat, hogy a szerző a felvetett problémát teljesen, tökéletesen oldjon meg. Ez szöges ellen­123

Next

/
Thumbnails
Contents