Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A pedagógiai kutatás néhány időszerű kérdéséről

vallja, elveti mindkét — a polgári pedagógiában elterjedt —-- irányzatot. Látnunk kell azt, hogy e két véglet hibás ismeretelméleti alapokon áll (idealista, agnosztikus, pozitivista, mechanikus materialista, eklektikus stb.) és nem szolgálja az oktatás-nevelés tényeinek mély, tudományos feltárását, nem szolgálja sem a gyakorlat, sem az elmélet fejlődését. A spekulatív-idealista és a prakticista álláspont egyaránt metafizikus, helytelenül, mereven elszakítja az elméletet a gyakorlattól. Ugyanakkor, amikor e hibás szemléletmódokat elvetjük, azt is látnunk kell, hogy ezeknek bizonyos maradványai nálunk elméletben is, a nevelők tudatában, szemléletmódjában is, megtalálhatók. Kétségtelen, hogy a dogmatizmus és a revizionizmus pedagógiai megnyilvánulásainak megvolt a határozott viszonyuk a spekulatív-idealista és a prakticista állásponthoz is [5]. Az elmondottak teszik indokolttá, hogy pedagógiatudományunk, igyekezzék egyre mélyebbrehatóan kimunkálni elmélet és gyakorlat dialektikus viszonyát. Ezzel is szolgálja a hibás, antimarxista nézetek leküzdését nevelésügyünk területén. A pedagógiai kutatás tárgyára vonatkozóan összefoglalólag a következőket szűrhetjük le az eddigi fejtegetésekből: a) A marxista neveléstudomány igyekezzék helyesen tükrözni a gyakorlatot, egyúttal legyen hatással is a gyakorlat továbbfejlődésére; b) A kutatás tárgyának megválasztásában érvényesüljön a gyakorlat időszerű, fő vonásainak vizsgálata, kiemelése (kultúrpolitikai célkitűzések). Ez utóbbi szempont azonban nem vezethet szűklátókörű prakticizmusra: megvan a létjogosultságuk az általánosabb elvi kérdések kutatásának (ezek távolabb, közvetve, de kapcsolatban vannak a gyakorlati munkával). Úgyszintén nem tagadhatjuk meg a neveléstörténeti kutatások létjogosultságát sem, — ezek többek közt nagy szolgálatot tehetnek a szocialista pedagógiai műveltség emelésének. II. A pedagógiai kutatásmódszertanból a következőkben két problémát tagadjunk ki: a) Egy konkrét témán belül — a közösségi neveléssel kapcsolatban — igyekszünk konkréten elemezni, milyen módszereket alkalmazott néhány tudományos igényű munka az utóbbi két évben; b) Szólunk a pedagógiai kritika néhány elvi kérdéséről. Ha a közösségi neveléssel foglalkozó utolsó két-három év termését vizsgáljuk, örvendetesen tapasztalható, hogy a tanulmányok általában igyekeznek közelebb kerülni a gyakorlathoz. Fokozatosan tért veszít a dogmatikus-spekulativ tárgyalásmód, mely legfeljebb egy-egy illusztráló példa erejéig hivatkozott a gyakorlatra, a közvetlen gyakorlatias témáknál is. Nem törekedhetünk a következőkben egyes cikkek, tanulmányok részletes kritikai elemzésére, mégis feltétlenül szükséges — ha röviden, 117