Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Juhász Tamásné: Megfigyelések és szempontok az V. és VI. osztályos gyermekek játékainak pedagógiai szempontú vizsgálatához

gyermekek szeretnek együtt játszani. Ezt a tulajdonságot ugyan már felfedezhetjük óvodás korban is, azonban lényeges különbség van az óvodások és az iskolások együtt játszása között. Míg az óvodások inkább csak egymás mellett játszanak, addig a 11—12 éves tanulók egymással szeretnek játszani. Játékaik eredete Az V—VI. o. kedvelt játékainak eredetére vonatkozóan a következő megállapításokat tehetjük: 1. A gyermekek önállóan találják ki játékaikat, s annak maguk alkotják meg szabályait is. 2. Másoktól tanulják, s minden változtatás nélkül elfogadják szabályaival együtt és így lesz saját játékukká. 3. Mástól tanult játékot nem fogadják el változatlanul, hanem új szabályokkal egészítik ki, s esetleg a meglévő szabályokat változtatják meg. 4. A kedvelt játékokat nagyrészt a közösség, a szülők, az iskola stb. örökségként kapják a gyermekek. Ezt a következővel igazolhatjuk. Öszszehasonlítottuk „legkedvesebb játékaikat" Barna Jakab: ,,100 gyermekjáték" c. könyvének anyagával, amelyet 60 évvel ezelőtt gyűjtött. Megállapítottuk, hogy a századforduló idején összegyűjtött játékok nagy százalékát gyermekeink ma is játsszák. Ilyenek pl.: Beültettem kis kertemet . . . Fogócska . . . Erre csörög . . . Hol vagy Jancsi? . . . Utolsó pár előre . . . Szomszédasszony, hol az olló? . . . Kint a bárány . . . Ne nézz hátra, jön a farkas . . . Adj király katonát . . . Fehér-fekete . . . Rabló pandúr . . . Méta . . . Kakasviadal . . . Katonásdi ... stb. Az figyelhető meg, hogy a régi játékok közül egyesek elhalnak, mások öröklődnek. II. Neveléstani konklúziók Hogy a játék milyen mértékben segíti elő a gyermek fejlődését, ez nem kis mértékben függ attól, hogy a felnőttek — így a pedagógusok is — mennyire ismerik a gyermekek játékait, s hogyan használják fel azokat céltudatosan nevelő munkájuk során. Nem érdektelen tehát a gyermekek legkedvesebb játékait megismerni, s megfigyelni, hogyan játsszák azokat. Ez fontos azért, mert a játék megvilágítja az elrejtett indulatokat, érzéseket, amelyek megismerése nélkül a nevelés és tanítás munkája sokkal nehezebb. Ugyanis a gyermek a legkevesebb játékát mély érzéssel és teljes átéléssel játssza, s ezáltal olyan jó és rossz tulajdonságok kerülnek napvilágra, amelyet a nevelő talán sohasem fedezett volna fel a gyermekben. Ilyenkor megszűnnek a gátlásai, illetve tompulnak és az igazi énjét mutatja. Ezek a tulajdonságok sokszor csak felvillannak a játék folyamán, de ez is elegendő ahhoz, hogy a nevelő megismerje a gyermeket. Látogatásaink, megfigyeléseink alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy a szülők nem ismerik a gyermek játékait. De nemcsak ez a baj' 10ÍS