Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A Tokajhegyaljai régi szőlőművelés szókincse

ágens (prókátor) a Tokaji Antal,

5 Azaz a tokaji bor alkalmas eszköz volt politikai és pörös ügyekben is jobb belátásra bírni azokat, akik antalkóban,

6 ántalagban,

1 átalagban

a kapták meg szolgálatukért a jutalmat: a kövér, finom tokaji aszút.

9 Antalkónak is hívták ui. a fél gönci hordónyi bödönyt,

9 amelyben csak aszúbort tároltak, 2. A klíma és talajviszonyok A termékeny, széltől védett hegyaljai hegyhátakat

1

0 gazdagon éri a napsütés. A szőlők nagyobbik része déli, délnyugati vagy délkeleti hátakon

1

1 települt. Gyakori helynév a Hegyalján: Melegmái,

1

2 Verőmái,

13 Tökösmái,

1

4 Hosszúmái,

1

5 Ravaszmái,

1

6 Csókamái,

1

1 Mézesmál

m stb. A szőlőhegyek (ezt a nevet már SZIKSZAY FABRICIUS is szótározta: Szolo hegy), délkeleti, délnyugati és déli, a nap felé eső része nyerte el ezt a nevet. A mái

1'

9 szónak különben nagy irodalma van. Etymonjára vonatkozólag elfogadhatónak tartjuk azt az álláspontot, hogy ez a szó finnugor eredetű mell szavunk alakváltozata, s jelentése: 'hegyoldal', illetőleg megszorítással: a hegynek a kidülljesztett hasa, oldala (vö. még: MNy. 37:305, 43:24, és a szótári részt!). A Hegyalja szőlői vulkanikus eredetű talajban élnek. Ebben a közlésben a talajnemek hegyaljai elnevezéseit tartjuk csak számon. Gyakori a nyirok

2

0 talaj: sárga nyirok, fekete szúrkos nyirok, sötétszürke nyirok, vörös nyirok, kavacsos ~ kavicsos nyirok,

2

1 kemény nyirok.

2

2 Jó talaj a kőpor:

2

3 fehér kőporos, a sárgaföld,

2

i a lösz.

2

5 A régiek a vulkánikus eredetű kőzetmálladékot lávasalaknak

2

6 is hívták. A talaj minőségére vonatkozik a Hegyalján a Poklos

2

7 helynév is. A poklos (< pokol) szláv eredetű szavunk eredeti jelentése ui. fekete, ragadós, szúrkos föld, talaj. (Vö. KARÁCSONYI: NyK. 35:11—12, MELICH: MNy. 30:72.) A Mézpest

2

8 hegyaljai helynév pest hangsora is utal egy különleges hegyaljai talajféleségre is. A régiek emlegetik az égőtalaj,

2

9 égevény föld

3

0 elnevezésű talajt is, amiben „nem állandó a tőke, kiég benne a szőlő ..." A magyar pest szláv eredetű és 'kemence' jelentésű szó, nemcsak a mészégető kemencékre utal a Hegyalján, hanem a talajféleségre is. A kiváló szőlőtalajt védeni kellett a Hegyalján is. A hegyaljai szőlőművelés szókincsében szócsaláddá terebélyesült a liktor szó is

3

1 (<lat. ligare: megkötni, felfogni!) A liktor verem,

3,

2 liktor ózni,

3

3 liktorozás,

M liktolás,

3

5 liktolni,

3

6 liktor vermezni;

3

7 liptorozni,

3

8 liptolás,

3

9 liptolni,

41

0 liptorozás

4

0 szavak is arról tanúskodnak, hogy a liktorvermek (a szőlő aljában ásott gödrök, vermek) igen fontos szerepet játszottak a hegyaljai szőlőkben. A lefolyó víz a meredekebb hátakról lehordta a termő talajt, és ezt fogták fel a liktorvermek. A munkások innen hordták vissza földhordó kosarakban

41 a tetőkre. E művelet neve: liktorozás, liktolást végez. Egy másik műszó, a földelés

4

1 is annak a műveletnek a neve, amellyel a liktorból, a pinceformán vájt gödörből hordják fel a földet a köves talaj feltöltésére. Olykor torkolásra

4

2 használták fel a felfogott és elrothadt dudvával is kövérített földet, azaz a szőlőtőke torkára

4

3 hordták rá. Ha a szőlőtő da.rvasodott

4

4 darvas

4

5 lett, fel kellett tölteni

4

6 a nyakát

4

7 is. A talaj védelmét szolgálták a kőgátak

4

8 is. A Hegyalján gyakori sza7