Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

II. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A pedagógia tudományelméletének alapvető kérdései

vitás, hogy döntően különbözik a kizsákmányoláson alapuló osztálytársadalmakban és a szocialista társadalomban. (Vö. Makarenko: „A nevelés célja" című tanulmányát.) [11]. * A neveléstudomány jellegével kapcsolatban különösen a következő problémák érdemelnek még említést: a) A pedagógiatudomány önállóságának, autonómiájának kérdése E problémát sok tekintetben pozitív jelleggel vetették fel századunk elején némelyek azzal a céllal, hogy függetlenítsék a pedagógiát; a teológiától, a spekulatív-idealista filozófiától [12]. Nem helyes azonban az „autonómia" vitatását egyértelműen, elvontan általánosítva pozitívnak tekinteni. Sok szerzőnél ugyanis e követelmény hangoztatása a pedagógia társadalmi funkciójának, osztályjellegének elhalványításával, elködösítésével jár együtt, pszichologizmusba torkollik. Elszakítja, mereven elválasztja a pedagógiatudományt a szorosan összefüggő kultúrterületektől, a társadalmi tudományoktól, termelési viszonyoktól, különösképpen a politikától. A szocialista pedagógia vallja a pedagógiatudomány önállóságát annyiban, amennyire ezt más tudományokkal (pl. fizika, kémia, történelem, lélektan stb.) kapcsolatban is vallani lehet és kell. Nem jelentheti azonban a pedagógiai tudomány önállósága az összefüggő, reális láncolatok meglazítására, vagy éppen elszakítására való törekvést. Nem jelentheti a pedagógiának valamilyen légüres térben, társadalmi szempontoktól, érdekektől, a politikától függetlenítve, elszakítva történő szemléletét. E megfontolás alapján problematikusnak tekinthető a neveléstudomány autonómiájának 1956 őszén a balatonfüredi Pedagógus Konferencián történt említése [13]. b) Pusztán leíró, megfigyelő és kísérletező tudomány-e a pedagógia, vagy úgynevezett normativ tudomány? Ez a probléma is sokakat foglalkoztatott, főleg a XX. században. Anélkül, hogy részleteiben e sokféle elágazású, de két irányban polarizálható szemléletnek ismertetésére és bírálatára itt rátérhetnénk, anynyit meg kell jegyeznünk, hogy mindkét szemléletmód egyoldalú és hibás ismeretelméleti nézőpontokban gyökerezik. A pusztán leíró jellegű pedagógia gyökerében pozitivista és agnosztikus ismeretelmélet alapján áll, amely ki akarja rekeszteni a tudomány köréből a teljességre törekvő kutatást, a törvényszerűségek, az okok és feltételek mélyreható felderítését. A normatív pedagógia képviselői többnyire elhamarkodottan, vagy túlzottan általánosítanak, kevéssé mélyrehatóan derítik fel a pedagógiai valóságot. A normatív pedagógiai szemlélet azért lett különös22* 369