Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

II. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A pedagógia tudományelméletének alapvető kérdései

a célok vizsgálatát a pedagógiából kiküszöbölni akaró, polgári reformpedagógia szemlélete, „logiká"-ja. A nevelés céljait konkrét tartalmi vonásaiktól megfosztva, szélsőségesen, formálisan fogja fel, a gyermeket konzerválni akarják, „megóvni" a felnőtté éréstől. Ugyanakkor viszont ez a mélységes, a gyermekségben megtartani akaró, konzervatív magatartás — különös ellentétképpen — együttjárt az újító, reformjelszavak emlegetésével. Az ilyenfajta „célnélküli" pedagógiatudomány koncepciója manapság is erősen tartja magát a nyugati országokban, pl. 1956-ban az UNESCO pedagógiai kongresszusán ilyen álláspontott vallott az amerikai CORNELL is. Nálunk 1956-ban a balatonfüredi Pedagógus Konferencián hasonló szellemben próbálták többen is szűkíteni a pedagógiatudomány tárgyát [9]. Az előzőekben már röviden utaltunk arra, hogy a nevelés tényei bonyolult kulturális, társadalmi jelenségek. Ezt a körülményt általában a régebbi pedagógia is többé-kevésbé elismerte, a nevelés társadalmi jellegét általában a polgári pedagógia is vallotta. Különbségek vannak azonban a polgári pedagógiai tudomány és a szocialista neveléstudomány között abban a tekintetben, konkrétan hogyan értelmezik a nevelés társadalmi jellegét. A marxista pedagógiai tudomány a nevelést a felépítmény körébe sorolja és vallja annak történeti", és osztály jellegét az osztály társadalmakban. Ezzel a marxista pedagógiai tudomány azokra a kétségtelenül bebizonyított tényekre alapít, amelyek szerint a nevelés különböző korokban és társadalmakban konkrét társadalmi érdekeket, osztályérdekeket szolgál és az oszfcálytársadalmakban a nevelés célja és eszközei tekintetében alapvetően az uralkodó osztályok érdekei érvényesülnek. A marxista pedagógiai tudományban alapos viták során lényegében tisztázódtak a nevelés felépítményi, osztály jellegének problémái, a pedagógia pártossága. Ez a lényegi tisztázás azonban nem jelenti azt, mintha a nevelés bizonyos fokig maradandó tartalma és eszközei, valamint a változó, alapvetően osztály jellegű elemek, vonások behatóbb, speciális vizsgálata ne lenne még a jövőben folytatandó. A nevelés felépítményi jellegét ugyanis nem értelmezhetjük metafizikusán, sematikusan. így pl. a fegyelmezés tekintetében, különösen ami a fegyelmezettség alsó fokát, az engedelmességet illeti, a nevelés történetében találkozhatunk bizonyos szempontból időtálló követelményekkel is. Ez a relatív maradandóság a legkevésbé sem csorbítja a nevelés felépítményi mivoltát, csupán arra vall, hogy a valamennyire is tudatos, tervszerű oktatás megkívánja a külső rend biztosítását. Hasonlóképpen a tanítás eszközei, módszeres eljárásrészletei, technikája tekintetében is kialakultak a gyakorlat folyamán jól bevált elvek, szempontok, fogások (pl. a szemléltetés tekintetében) [10]. E viszonylag maradandó elemek márcsak azért sem érintik a nevelés felépítményi- osztály-jelleg ét, mert az eszközök alkalmazásának mikéntjére, céljaira döntő jelentőségű a nevelés célja: ez pedig — nem 368-