Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)
III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai elemfogalom fejlődése
Dr. SZÖKEFALVI-NAGY ZOLTÁN tanszékvezető főiskolai docens: A KÉMIAI ELEM-FOGALOM FEJLŐDÉSE A kémiai elem fogalmának mai tartalma hosszú fejlődés eredményeként alakult ki. Ez a fejlődés párhuzamos ugyan — természetszerűen — a természettudományok fejlődésével, sok esetben azonban a kémiai elemekről vallott felfogás megelőzte a kutatásokat, máskor viszont gátlója volt azoknak. A kémia tudománytörténete általában hűen regisztrálja azt, hogy az egyes korszakokban, s ezeken belül az egyes kutatók műveiben mi volt az elemekről vallott uralkodó nézet, arról azonban, hogy ezek a nézetek milyen mértékben függnek össze, hogy fejlődik egyik felfogás a másikból, kevés kivétellel nem vizsgálják. Akik pedig foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mint az újabbak közül Bein [51] és Hooijkaas [58] túlságosan nagy anyagot ölelnek fel, emiatt éppen a fogalom fejlődésének menete nem követhető kellően. Pedig a kérdésnek ilyen, dialektikus vizsgálata volna a helyes, csakis így nyerhetnének kulcsot egyes korszakok kémikusainak helyes értékelésére. A következőkben megkísérlem az elem-fogalom fejlődésének lényeges vonásait vázlatosan összeállítani. A vázlatosságot megengedhetővé teszi az, hogy a bizonyító adatok többsége a kémia-történetekből általában ismert. Ahol mégis konkrétabb adatok felemlítése látszik szükségesnek, igyekezem a tudománytörténeti irodalomban ismeretlen, lehetőleg hazai vonatkozású művekre utalni, amelyek sokszor igen jellegzetesen tükrözik korunk gondolkodásmódját is. Az elem fogalmának fejlődése Aristotelesig I. Az elem fogalma szinte egyidős az emberi kultúrával. Már a legrégibb időben ösztönösen hitt az ember abban, hogy a világ anyagilag egységes, és ezt „a természet jelenségeinek végtelen változatossága ellenére — mint Engels mondja — magától értődőnek tartja" [62]. Már az i. e. XII. században keletkezett hindu vallásos himnuszok, a Védák is igyekeznek egységesen magyarázni a világ változatos tényeit, s bár a szöveg sokban nehezen értelmezhető, annyi félreérthetetlen. hogy utalnak az anyagi világ egy ősegységére [59]. Ezt az ősegységet, vagy őselemet akkor, a naiv materializmus korában az ember konkrét módon meghatározott valamiben keresi, mint például Thales 587-