Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)
I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Kocsis Károly: A modalitás kifejezése az orosz és magyar nyelvben
amelyek teljesen vagy részben elszakadtak eredeti szófajuktól, személytelen mondatban az állítmány szerepét töltik be (innen a „predikatív" terminus), állapotot jelentenek (innen a másik elnevezés), határozó és „kiegészítő" (dopolnyenyije) állhat mellettük, kapcsolódhatnak főnévi igenévvel, és részeshatározó esetben ki lehet téve mellettük a bennük kifejezett állapot alanya. Pl. ,, Ученикам было весело на школьном вечере." — ,,А diákok vidámak(-an) voltak az iskola estélyén."; ,,B комнате стало холодно," — ,,A szoba kihűlt." A főnévi igenévvel kapcsolódó (modalitást kifejező) predikatív határozószók csoportjai jelentésük szerint: 1. lehetőséget, szükségességet jelentenek: „mozsno" —• lehet, szabad, „neljzja" — nem lehet, nem szabad, „nyevozmozsno" — nem lehet, „neszled" — nem kell, nem szabad, „pora" — ideje, itt az ideje, „nado" — kell, szükséges, „nyeobhogvimo" — kell, szükséges, „dolzsno" — kell, szükséges, „nuzsno" — kell, 2. a cselekvést morális-etikai oldalról értékelők: „greh" — vétek, „sztid" — szégyen stb., 3. akarati indítékot kifejezők: „ohota" — kedvem van, „leny" — lusta vagyok, ( , 4. érzelmet kifejezők: pl. „zsalj" — sajnálom. Pl. „Вам неслед об этом говорить". — „Önnek nem szabad erről beszélnie."; „Такими руками можно делать всё." — „Ilyen kézzel mindent meg lehet csinálni."; , Мне больше ничего не нужно." — „Nekem semmi többre nincs szükségem."; „ А нам нужно попасть через'реку." — „Nekünk meg át kell jutnunk a folyón." A magyarban az orosz predikatív határozószót többnyire ige (lehet, kell, szabad) vagy melléknév helyettesíti, különben a szerkezet jelentésében is, felépítésében is egyforma a két nyelvben. A főnévi igenévben kifejezett cselekvés végrehajtója a magyarban is a részes határozó ragját veszi fel. VI. A nyelvi közlés értelmi árnyalatai, különböző modális jelentései egyre gazdagodnak, s velük együtt fejlődik a nyelv szintaktikai szerkezete. Érthető, hogy a közlés különféle modális jelentéseinek kifejezésére egyre több szó specializálódik, egyre több szó veszti el eredeti szófaj jellegét és valamely alakjában megmerevedve, kizárólag a modalitás kifejezésére kezd szolgálni (valóban, talán, esetleg). Ezeket a modális jelentésű szavakat a szovjet nyelvtudomány V. V. VINOGRADOV elemzései alapján kiemelte a határozószók csoportjából. Egy részüket modális szavak (modaljnije szlova) néven külön szófajnak minősítette. Ez a szófaj most van alakulóban. Egyfelől a határozószókhoz, másfelől a viszonyszókhoz áll közel. A határozószóktól megkülönbözteti őket az általuk kifejezett viszony jellege, amennyiben nem a cselekvés körülményeit (hely, idő, mód, ok, cél stb.) jelölik, hanem a valósághoz, a közléshez való viszonyt. A modális jelentésű szavak 75