Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

IV. Miscellanea - Dr. Bakos József: Adatok a magyar ifjúság nyelvművelő munkájának fejlődéstörténetéhez. (A nyelvi ízlés és igény fejlődéséhez.)

kidolgozásokban gyakorló Társaságot állított fel, azon felül még 1823ikben kezdve évenként ezen általa felállított Társaságnak jelesebb tagjait édes honi nyelvünkből próbára állítja ki.« Értékes az a témakör is, amiben ezek az ifjú nyelvművelők mozogtak. Tanítómesterüknek a nagy magyar nyelvtudóst, Révai Miklóst tekintik, aki — szerintük — nyelvünket »fáradhatatlan munkássággal emelni, bővíteni, csinosítani törekedett.« (»Válogatott állítások a Magyar Nyelv-tudományból 1823-ban«: Ajánlás.) Foglalkoznak pl. »a nyilván felolvasott« munkáikban a magyar igeragozással is, és az ik-es igék kérdésében Révai álláspontját fogadják el: »Az ik-es igéket a soha meg nem szakadt nyelvszokás által védelmezzük.« A helyesírás elvei körül folyó vitában is Révait támogatják: »Mi a szó nyomozás (értsd: az etimológiai elv!) útmutatásánál fogva is a j betűt védjük. (A kardja, adja, látja a helyes formák, s nem a karggya, aggyá kiejtés szerint írt alakok!) Hangzott el körükben előadás »a nyelvművelés szükséges voltáról«, a nyelvfejlődés problémájáról is: »Mellv változások alá vagyon vetve az élő nyelv?« A magyar nyelvtudománytól a nyelvművelés gyakorlati munkájának támogatását várják és igénylik: A nyelvtudomány »fődolga a nyelvvel élésnek szabásait erős talpkőre állítani, s elhatározni.« 6. Az 1830-as években nagyobb nekilendülés tapasztalható a magyar ifjúság nyelvvédő és nyelvművelő munkája területén is. A reformországgyűlések kívánságai, illetőleg sérelmei között előkelő helyet kapott a magyar nyelv ügye is. Az országgyűlések nyelvi vitái abban is éreztették hatásukat, hogy ezekben az években újabb és újabb társulások keletkeznek. Az egykorú sajtó lelkiismeretesen ad hírt az új ifjúsági nyelvművelő társaságok megalakulásáról. A Jelenkor (1834. 450.) hírt ad pl. az eperjesi ifjak társulásáról, akik Székács József vezetésével »egy magyar Társaságot alkottak a sopronyi, a pozsonyi ifjak példájára«. Igen szépen dolgozott a »Pozsonyi Ifjú Társaság« és a »Sárospataki Nyelvmívi Társaság« is. Ez utóbbi társulás kiadványa a Parthenon előszavát Kölcsey írja. A »Sárospataki Magyar Társaság« életéről, munkásságáról külön kívánunk majd részletesebben beszámolni. Most a pécsi ifjak nyelvművelő munkáját állítjuk előtérbe, kéziratban fennmaradt évkönyvük, »A Pécsi Magyar Olvasó Társaság Évkönyve alapján. (Az Egri Lyceumi könyvtár birtokában!)« Az 1833-as Évkönyv értékes dokumentum a korabeli ifjúsági nyelvművelő munka tartalmára vonatkozólag is. Alaprajzuk szerint a társaság célja »tagjainak a hazai nyelvben való tökéletesítése«. Az alaprajz jóváhagyását Ihász György, »magyar nyelvtanító« kéri a pécsi megyéspüspöktől. Ihász Györg}

r, a később nyelvtanai révén méltán becsült Ihász Gábor életének legfőbb céljául tekintette a magyar nyelv ápolását. 1842-ben jelent meg első ízben iskolai magyar nyelvtana, mely jobbított formákban több mint 30 kiadást ért meg. A korabeli szaktudomány művelői is elismerték Ihász munkásságát, s úgy ítéltek róla, hogy »nem puszta összeszedő vagy kivonó, hanem öngondolkodó nyelvész« volt. (Űj Magyar Múzeum, 1851:458.) A fiatal Ihász lelkiismeretesen és hozzá37* 643