Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Chikán Zoltánné: Adalékok az alaktani elemek stílusértékéhez

hajnalon; vagyis még nem is vagyunk benne a hajnalban, még csak kezdődik az, mint ahogy a kezdő ige a napi cselekvések kezdetét jelöli. Másutt ezt találjuk: „Tán dolgoznánk még egy keveset, édesapám!" „Elég volt máról, fiam!" [43]. A máról forma rögtön szembetűnik, mert eltér a megszokottól, a köznyelvtől. És adott esetben annál kifejezőbb is, mert a rag irányulása szerint a mára forma még előttünk álló feladatokat jelöl, míg a máról ablativusi irányulása arra utal, hogy a feladatok bevégzése lezárul, túljutottunk rajta. A Zángóznak c. novellában ezt találjuk: „. .. aztán a nép víg'an oszlik széjjel az utcákon és sikátorokban. Hogy holnap újra gyülekezzék az alkonyatban" [44]. A nép széjjel oszlik az utcákon és a sikátorokban. Adott esetben rendkívül kifejező a két rag egymás melletti használata. Az utcákon: szélesebb, tágasabb a hely, eloszlik a nép rajta (superessivusi rag). Sikátorokban: a szűk helyen szinte megszorul a nép, nem rajta van, hanem benne, innen az inessivusi rag, ami itt a tágabb superessivust felváltja. Mennyit vesztett volna a kép hatásosságából, ha az író fordítva alkalmazza a két ragot! Es ugyanilyen kifejező a raghasználat a következő mondatban: gyülekezzék az alkonyatban. Nem alkonyatkor, vagyis amikor alkonyodni kezd, hanem az alkonyatban. Az inessivusi forma itt ismét azt fejezi ki, hogy már benne járunk az alkonyatban, mikor a gyülekezés történik. * Költőink, íróink művészi nyelvéből rengeteg példát lehetne idézni a ragok használatának stiláris értékére. Ezek a stiláris sajátságok adják meg az irodalmi művek művészi értékét. Éppen ezért az esztétikai nyelvvizsgálat nem elégedhet meg a „titkok" megállapításával. Egyenként boncolja minden esetben a hatás okait, és megállapítja, hogy melyek azok a tényezők a szó körül, amelyeknek együttműködésben kell lenniök ahhoz, hogy a jelentéshangulat érzelmi fölfokozást kapjon [45]. És mennyire szükséges az ilyesfajta vizsgálat az irodalmi művek teljes megértéséhez! A világirodalom egyik legnagyobb szelleme, Goethe mondotta: „Mennyi időt és munkát kell arra fordítanunk, hogy megtanuljunk olvasni? Én nyolcvan évet fordítottam rá, és még mindig nem állíthatom, hogy elértem a célt" [46]. JEGYZETEK [1] Fogarasi János: Művelt magyar nyelvtan elemi része. Bp. 1843. 42. o. [2] Szász Károly: A nyelvtan és a költői nyelv. Nyr. 1:358. [3] Babits Mihály: A nyelvész és az irodalom. Balassa-emlékkönyv. 8. o. [4] Zolnai Béla: Nyelv és stílus. Bp. 1957. 212. o. [5] Veres Péter megjegyzése, Nyr. 80:197. vö. Bakos József: Nyelvtan és stílus. — Anyanyelvünk, 1954:67. [6] Szabolcsi S. Miklós: Az irodalmi stílusvizsgálat XX. századi módszerei. E. Ph. K. LXVII. (1943) :366—383. [7] Terestyéni Ferenc: Fejezetek a magyar stilisztikából. Bp. 1958. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat. Fábián Pál—Szathmári István—Terestyéni Ferenc: A magyar stilisztika vázlata. Bp. 1958. 8* 61