Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A gyógyvizek kémiai vizsgálata hazánkban a XVIII. században

csay, Nyulas). Románul először 1821-ben jelenik meg Vasile Popp könyve néhány erdélyi ásványvíz elemzéséről. Nyilvánvaló, hogy a XVIII. században megjelent, a gyógyvizek vizsgálatával foglalkozó könyvek, cikkek többsége már nem a nagyközönséghez szólt, hanem csakis a tanultakhoz, azokhoz tehát, akik az akkori idők iskoláiban a kellő alapismereteket megszerezték már. Nem mondhatjuk tehát egyszerű „ismeretterjesztő" műveknek, de a tanult emberek kémiai továbbképzését jól szolgálták. Ez a cél kiderül abból is, hogy a gyógyvizekről szóló könyvek igen- gyakran tartalmaznak a tárgyhoz szorosan nem tartozó kitéréseket. Már Stoker és Hermannus könyvei is terjedelmük nagyobbik részében oktató jellegűek, s nem ragaszkodnak szigorúan a választott tárgykörükhöz. Hatvani István a váradi vizekről szóló művéhez kiegészítésként hoszszú értekezést csatol a sókról, „miután valóban igen kevesen vannak a magyarok között, akik a sók természetéről írtak, és nem is találhatók hazánkban kémiáról írt könyvek" [26]. Staehling az ásványvizek analíziséről szólva szinte az egész kémia alapjával megismerteti olvasóit [21]. Nyulas pedig egy teljes kötetet szentel arra, hogy magyar nyelven ismertesse meg a nagyközönséggel nemcsak Bergman analitikai módszerét, hanem az egész kémia rendszerét. Sokat köszönhet tehát e gyógyvizekről szóló irodalomnak a kémiai ismeretek terjedése. Szerencsére kevés szerző akad, aki megfutamodik ez elől a feladat elől. Sajnos ilyen volt La Langue, aki a gyógyvizek analíziseit „Báró Krantz Orvos Doktor Urnák nevezetes munkájából szóról szóra" kiszedegette, ugyanakkor viszont a kémiai alapvetésre vonatkozó részeket kihagyta ilyen indokolással: „Noha pedig a' neveztetett Bölts Orvos Ur a' mennyire lehet, a' tűz által megolvasztó Mesterségek hoszszas, 's zavaros lerajzolását az olvasónak hasznokra öszveszedett, mindazonáltal unalmasak, sőt homályosak lennének az emiétett Mesterség Nemértőknek, és így ohajtott hasznukat abból nem tapasztalhatnék" [34]. Sajnálatos, hogy a gyógyvizekről szóló első magyar nyelvű munka szerzője, ennyire értetlen volt a kémiai ismeretekkel szemben. * * * A XVIII. századbeli gyógyvizekkel foglalkozó kutatók nem értek el olyan eredményeket vizsgálataik közben, amelyeket ma is felhasználhatnánk, de azt sem érdemlik meg, hogy eredményeikkel együtt őket is örökre elfelejtse az utókor. A hazai tudománytörténet hiányos volna, ha nem méltatná kellően a kémiai kutatás és ismeretterjesztés úttörőinek szerepét, érdemeit. Jelen dolgozatomat csak első lépésnek tekinthetjük ezen a téren. IRODALOM [1] Szent-Ivany, Martinus: Curiosiora et selectiora vaiüarum scientiarum miscellanea. Tyrnaviae, 1689. [2] Csiba, Stephanus: Dissertatio historico-physica de admirandis Hungáriáé aquis. Tyrnaviae, 1713. [3] Stoker, Laurentius: Thermographia budensis. Graeci, 1721. 612-