Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A gyógyvizek kémiai vizsgálata hazánkban a XVIII. században

jellegzetesebb képet akkor kapjuk, ha megvizsgáljuk, milyen magyarázatokat találnak a langyos és meleg gyógyvizek magasabb hőmérsékletének megmagyarázására. A geofizika fejletlensége miatt a magyarázatokat önmaguknak kellett fizikai és kémiai tudásukra támaszkodva megadniok. ,,A régiek és a maiak a legnehezebb és a leghomályosabb kérdésnek a meleg vizeket előidéző okokat tartják" — mondja Caryophilus [7]. Határozott választ nem is várhatunk az egyes kutatóktól, hiszen a helyes magyarázatot nem ismerhették, rendszerint több lehetséges okot sorolnak fel, egyben a cáfolatot is közlik, végül kifejtik, nem túl nagy meggyőződéssel az általuk elfogadott teóriát. Nézzük meg néhányat a felsorolt lehetséges okok közül: 1. A nap sugárzása. Ezt a lehetőséget általában csak úgy említik meg, mint amelyet mások mondanak, de ők nem hiszik. 2. A földalatti tűz. Ez a magyarázat természetesen minden szerzőnél felmerül. Szent-Ivány szerint: ,,A hévizek oka a mozgás és meleg helyek, amelyen ezek a vizek átmennek, ahol meg kell melegedniök." [1]. A meleg helyek melegét a földalatti tüzektől származtatja nemcsak ő, hanem sokan jóval későbben is. A század végén az ásványvizekben nagy menynyiségben előforduló széndioxidot az égés termékeként fogták fel. E magyarázattal szemben azt veti fel Csiba István: hogyan magyarázható akkor meg, hogy egymásmellett különböző melegségü vizek törhetnek fel. 3. Hőtermelő kémiai reakciók. Minthogy semmilyen döntő bizonyítékot nem látnak a földalatti tűz mellett, felsorolják mindazokat az ismert folyamatokat, amelyek során hő keletkezik, s megkísérelik azokból levezetni a vizek melegségét. Ilyenek például: Kénsav és víz. „Vannak kísérletek, hogy ha kénsav hideg vízzel elegyíttetik, annyira megmelegszik, hogy alig lehet a kezet beletenni" (Szent-Ivány [1]). Alkohol és terpentin. Égetett mész és víz. Csiba szerint nem lehetetlen, hogy ilyen folyamathoz hasonló játszódik le a termákban. Lissoviny szerint a kémikusok hajlanak arra, hogy savak és alkálik egymásra hatásából vezessék le a meleg okát. Megemlíti azonban, hogy sónak kellene keletkezni nagy mennyiségben, ez viszont nem mindig található meg [10]. 4. A kén. Az alkémistáknál a meleg princípiumaként a kén szerepel, megkísérelték a kénre is visszavezetni a meleg okát. Csiba arra a kérdésre, mi lehet az oka a különlegesen nagy hőmérsékletű vizek melegének, azt válaszolja, hogy ,,a kén szerfölött nagy mennyisége . . . amelyen át a termák vizei átmennek" [2], Stoker is említi, hogy egyesek ,,a ként tartják az ásványvizek melegségének okául" [3]. La Langue azt írja, hogy a hévíz „kénkőhöz hasonlíttatik, mindazonáltal mégsem valóságos kénkő, mert a' gyulladozó zsírosságát magában nem foglalja" [34]. Más szóval: hasonlít a kénhez, mert meleg, különbözik tőle, mert nem gyújtható meg. 610-