Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A gyógyvizek kémiai vizsgálata hazánkban a XVIII. században

Amint látjuk, a század közepe táján már jól használható analízisek születnek Magyarország területén, de egységesen kialakult vízvizsgálati módszer még nincs. Az egyes szerzők, ha ki is alakítják a maguk vizsgálati módszerét, annak általánosan elfogadottá tételén nem munkálkodnak. III. A vízvizsgálat egységes módszereinek kidolgozása világszerte a XVIII. század hetvenes éveitől kezdve történik meg. általánossá azonban csak a századforduló táján válik Bergman svéd tudós analitikai módszere. Hasonló próbálkozások nálunk is voltak, érdemes foglalkozni azokkal is. 1772-ben Staehling József Pozsonyban adta közzé a gyógyvizek analízisére vonatkozó munkáját. Könyve, amely láthatóan nagyon alapos munka, végigveszi a vízvizsgálatokhoz használható vegyszereket és részletesen leírja, milyen változásokat (csapadékokat stb.) hoznak létre ezek a vegyszerek a különböző összetételű vizekben. Leírásai jó kémiai tudásról és széleskörű ismereteiről tesznek tanúságot. Mai tudásunk mellett is alig-alig találunk benne hibás megállapításokat. A vizsgálatok sorrendjére azonban különösebb előírást nem ad, tehát inkább számíthatjuk az előző fejlődési fokozat összefoglalásának, mint egy új szakasz első művének. Azzal, hogy a módszertani kérdésekkel foglalkozó önálló könyv jelent meg Magyarországon, előkészítőjévé lett mégis egy újabb fejlődési fokozatnak [21], Staehling műve széles körben vált ismertté. Crantz azt-írja, hogy összefoglaló monográfiájában azért nem foglalkozik a gyógyvizek vizsgálatával, mert az „Staehling úr beiktató értekezésében világosan és érthetően elő van adva". Crantz, mint említettem, nem is kíván módszertani szempontból túljutni ezen a fokozaton. Az egységes vízvizsgálati módszerek kidolgozásában figyelemreméltónak kell tekintenünk Winterl Jakab nagyszombati (később pesti) kémia-professzornak munkáját [30]. Ez a munka az 1781-es dátumot tünteti fel, de valószínűleg csak a módszert alkalmazó Oesterreicher Józsefnek, a budai vizek analíziséről szóló munkája révén tíz évvel később vált ismertté. Erre mutat, hogy La Langue 1783-ban írt könyvében azt írja, ha valaki orvos, analizáljon Staehling módszere szerint; ha nem orvos, küldjön mintát Winterl professzornak, de nem hivatkozik Winterl könyvére, módszerére. Winterl munkája csak a század végén vált ismertté, s ekkor már elvesztette használati értékét. Ez volt az az idő a kémiában, amikor az új kémia forradalmian átalakította nemcsak a kémia alapjait, hanem nyelvezetét is. Valószínűleg nagyon kevesen követték Winterl metódusát. Oesterreicheren kívül csak Winterl néhány vízvizsgálata készült ezzel a módszerrel. Nem követi e metódust Kelin Amadé túróci orvos, Jósa István, Babocsay József sem, akik a század végén végeztek vízvizsgálatokat {38—40]. Erre az időre esik a kvantitatív analitikai módszerek előretörése. 608-