Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A gyógyvizek kémiai vizsgálata hazánkban a XVIII. században

1. Folyékony reagensekkel való vizsgálat. 2. Desztilláció vízfürdőn üvegedényben, a maradék vizsgálata. 3. Befőzés és elpárologtatás vasedényben, a maradék vizsgálata. 4. Bepárologtatás a szabadban a nap melegével, a maradék vizsgálata. 5. Fajsúlymérés „sztatikus műszer"-rel (hidrosztatikus mérleggel). 6. A forrás sarának homokfürdőn való beszárítása. 7. A sár kihevítése (kalcinálása). Torkos Jánosnak a pöstyéni gyógyvízről U írt könyve (1745) Az itt felsorolt eljárásokkal kapott eredményeket könyveiben részletesen ismerteti Torkos, a jól leírt megfigyelésekből azonban ma sokkal többet tudunk kiolvasni, mint amennyit kiolvashatott a vizsgálatokat végző. Az almási víz részletes analízise végeredményeként csak ezeket meri leszögezni: „A fizikusoknak, kémikusoknak ezen megfigyelései és kísérletei alapján tehát ennek a hévíznek összetevőit röviden így lehet összefoglalni: 1. Éterszeszben gazdag víz. 2. Finom és illékony kén. 3. Földes-meszes köves maradék. 4. Természetes középső a csodasók fajából" [9]. (Éterszesz = gázok, kén = itt meleget is jelent, középső megfelel a mai só-fogalomnak.) A magyarországi analíziseknek ebben a fejlődési szakaszában jelentett az az 1862-ben kelt helytartótanácsi rendelet nagy lendületet, amely kötelezte a megyei orvosokat arra. hogy a megyéjük területén levő 606-