Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai elemfogalom fejlődése

Berzelius és mások bebizonyították, hogy a Prout által felhasznált mérési adatok pontatlanok voltak, ezért Prout elméletét el kellett ejteni. W. Crooks állott elő nemsokára egy olyan elmélettel, amely szerint az egyes elemek „legvalószínűbben valamely lehülési folyamat alatt végbemenő fokozatos sűrűsödés erdményeként jöttek létre, s a lehűlés szabálytalanságai adják az atomsúlyok közti szabálytalanságokat" [45]. A XX. század elején, amikor Aston és más kutatók bebizonyították., hogy a természetes elemek több izotóp keverékei és hogy az izotópok atomsúlya közelítőleg a hidrogén egészszámú többszörösének felel meg, ismét felújult Prout elmélete, ismét a hidrogént képzelték minden anyag felépítőjének. E vizsgálatokkal egy időben kiderült, hogy a hidrogén, s a többi -atom sem egységes, hanem többféle részecskéből épül fel. Megállapították, hogy az anyagot elektronok és protonok építik fel, majd később kiderült, hogy az anyag építőkövei közé tartozik a neutron is. Az újabb vizsgálatok pedig egész sorát fedezték fel a különböző, általában rövid élettartamú részecskéknek. A XX. század közepének egyik legérdekesebb problémája éppen az, milyen összefüggés van ezek között, nincs-e olyan valami, ami közös felépítője volna valamennyinek. Heisenbergnek a legutóbbi időkben megjelent művei megfelelő matematikai apparátus felhasználásával éppen azt kívánják bizonyítani, hogy „minden elemi részecske alapjában véve egy s ugyanazon anyagból áll, s ugyanazon anyagnak (alapkvantumnak) különféle stacionárius állapota" [66]. Hosszú a fejlődés, míg az egyiptomiak ősvizétől eljutottunk Heisenberg alapkvantumjához. Mint láttuk, gyakran előzte meg az elmélet annak kísérleti bizonyítékait, sokszor adott ösztönzést a kutatásra az elmélet, hogy bizonyítékokat szerezzenek az elgondolásokhoz. 2. Alapelemek és alapsajátságok A világot felépítő négy empedoklesi elemről szóló aristotelesi tanítás igen hosszú ideig változatlanul is fennmaradt. Szent-Ivány Márton még 1689-ben is hosszasan bizonyítja, hogy csakis négy elem lehet, mivel „annyi elem van, ahány lehetséges kombinációja van az alapsajátságoknak". Áthúzódik azonban ez az elmélet a XVIII. század második felére is. Kováts István például, aki 1774-ben (Krüger nyomán) latin nyelvű fizika-könyvet írt, azt mondja, hogy „már a legrégibb időktől kezdve azt tartották, hogy a tűznek, levegőnek, víznek és földnek kell adni ezt a nevet — ti. az elem nevet — és nem helvtelenül" [25]. Ugyanabban az évben Szőnyi Benjámin tankölteményt írt a négy elemről, vagy ahogyan ő nevezte, a „négy éltető állatról" [26]. A fizikai tankönyvírók, mint Horváth János [28], Molnár János [29] ugyancsak a négy elemnek megfelelően tagolják könyvüket. így folyik akkor a fizikatanítás az erdélyi unitárius gimnáziumokban is [22]. 591-