Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Lengyel Ádám: Sokcsövű kukoricanemesítésünk eredményei

Minden szár megtermette a maga 2 csövét, de igen sok tő 3 csövet is termett, előfordult 4 csövű tő is. A szár nem fattyas. 80X60 cm-es sorés növény távolság mellett az egy tőre eső csőtermés „Egri sokcsövű hibrid" esetében 1,9 volt. Egy-egy cső súlya átlag: 260 g-os; az egy-egy tőre eső termésmennyiség: 494 gramm. Az egy kat. holdról várható csöves termés 45—50 q, ami, ha 20 százalékos beszáradási és 20 százalékos csutkaveszteséggel is számolunk, 28—30 q májusi morzsolt szemtermésnek felel meg. Űj hibrid-jelöltünket az idén bejelentjük az Országos Fajtaminősítö Tanácsnak és kérjük annak országos kipróbálását. Bízunk abban, hogy az „Egri sokcsövű hibrid" az országos versenyben is megállja helyét és néhány év múlva talán a köztermesztésbe kerülve, jó hírnevet szerez majd városunknak és intézetünknek. FELHASZNÁLT IRODALOM LITERATURA [1] Fleischmann Rudolf: A kukorica. Zea mays L. Villax Ödön: Növénynemesítés című mű II. kötetében. — Szerző kiadása. Magyaróvár, 1947. 176—213. [2] Fleischmann Rudolf: A tengericső alakulásának jelentősége a tengeri nemesítésénél. — Köztelek, 1913. [3] V. E. Kozubenko: A kétcsövű kukorica nemesítése. Szelekcija kukuruzü na dvuhpocsatkovoszt. — Zeml., Moszkva, 1955. 12. sz. 53—54. p. [4] Lengyel Ádám: Kétéves kukoricakísérletünk eredményei. Egri Ped. Főiskola Évkönyve I. kötet. Eger, 1955:427—444. [5] Lengyel Ádám: A heterózis-kukoricanemesítés jelentősége Heves megyében. — Egri Ped. Főiskola Évkönyve II. kötet. Eger, 1956:561—582. [6] Lengyel Ádám: A kukorica ágasságának és többcsövűségének kapcsolata. — Egri Ped. Főiskola Évkönyve III. kötet. Eger, 1957:409—424. [7] Lengyel Ádám: Hol tartunk az ágaskukorica nemesítésében? — Egri Ped. Főiskola Évkönyve V. kötet. Eger, 1959. ADAM LENGYEL: Die resultate unser Vielkolben-Mais Veredlung (4 originale Vielkolben-Maise mit Foto und einer Tabelle.) Ich befasse mich seit dem Frühling des Jahres 1954, an der Pedagogischen Hochschule in Eger (Erlau) bei der Versuchsstelle des Pflanzenwissenschaftlichen Lehrstuhles, mit der Verdlung des Vielkolben-Maises. Wir nennen jene Stämme Vielkolbing, wo aufje einen Trieb 2, 3, 4, 5 usw. Kolben wachsen, also an der Seite des Haupttriebes, aus dem Schosse der sogenannten Haltblätter 2, 3, 4, 5 usw. Kolben blütenstände (weibl. Blüte, Kolben) sich bilden. An die Ausveredlung der Vielkolben-Maisstämme Knüpft sich ein sehr ernstes praktisches Interesse, da diese viel fruchtbringender sind, wie die einkolbigen Sorten. Heute haben wir 141 Vielkolbenstämme, und davon zeigen 61 unsere Stämme eine ganz hervorragende Nebentrieb bildung auf. Der Zweck unserer Vielkolben-Mais Veredlung ist dass wir wirtschaftlich wertvollere, grössere wirkungsfährige Seitentrieb und vilkolbige Stämme hervorbringen. 586-