Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Hortobágyi Tibor: Adatok Magyarország moszataihoz III.

Az Ecsedi-láp Nagyecsednél 1958 májusában e táj kiszárításához. A láp életére az első komoly veszedelmet az 1870. és az 1881. árvizek hatására létrejött Új Krasznának nevezett Krasznacsatorna jelentette, amelyet 1883—1884. években ástak meg. Az 1896— 1899. években végzett munkálatokkal a külvizeket vezették el a láptól, s a belvizek levezetését is csaknem hiánytalanul megoldották. A láp felszíne szárazabbá vált, s nagy területeken megindulhatott a földművelés. 1898-ban, amidőn a Kraszna vizét új mederbe terelték, megpecsételődött a láp sorsa. Eltűntek a nádrengetegek, a zsombékosok, a gyékényes, a tocsogós helyek. Ma már alig tár elénk valamit ősi múltjából, csupán néhány helyen, így az egykori ingólápok alatti hajlatokban találkozhatunk nádas foltokkal, s kisebb-nagyobb, de sekély mélységű vízterületekkel, mint a régi, nagykiterjedésű víztükör reliktumaival. E megmaradt vízterületek élővilágának a feltárása az Alföld ősi lápjainak a mikrovegetációja megismerésének szempontjából nagyjelentőségű. Sem makroszkopikus, sem mikroszkopikus növényzetéről részletes tanulmányt nem ismerünk, utóbbiról pedig egyetlen irodalmi adat sem áll rendelkezésünkre. Ma alig találunk vízfoltot a lápon, míg egy-két évszázaddal ezelőtt, egyik községből a másikba is leginkább csónakon tudtak eljutni. A lecsapolások sokszor a felismerhetetlenségig megváltoztatták az Alföld természetes képét, átalakították növény- és állatvilágát. Kötelességünk tehát a még megmaradt, s csakhamar egészen eltűnő maradványterületeket számba vennünk, élővilágukat kikutatnunk. 1958. május 14-én a nagyecsedi lápról és Nagyecsed község szélén levő Úsztató tóból vett vízminták vizsgálatainak eredményeit az aláb537-