Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

II. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Némedi Lajos: Az Egri Pedagógiai Főiskola első 10 éve

áldozatkészsége és az előadók és szemináriumvezetők tiszteletreméltó erőfeszítései jelentős eredményeket hoztak: általában emelkedett e képzési forma színvonala és a vizsgázók jelentős részének teljesítményei nem maradtak el a nappali tagozat eredményei mögött [5]. A következő néhány évet a nyári tanfolyamokkal egybekötött levelezőoktatás hősi korszakának lehet nevezni. 1952 nyarán pl. egyszerre tartottunk tanfolyamokat Egerben, Mezőkövesden és Nyíregyházán, összesen 1560 kartárs számára. 1951-től 1954-ig a megye-székhelyeken rendeztük meg az évközi konferenciákat és 1952 januárjától kezdve a félévi vizsgákat is. — 1954-ben már csak az orosz és a testnevelés szakosok részére van nyári tanfolyam. Az 1953—54. tanévben indult meg tulajdonképpen mai formájában a levelező oktatás, de nyári tanfolyamok nélkül. A főiskolával való közvetlenebb kapcsolatot két évközi konferencia (a természettudományi szakosok részére gyakorlati foglalkozásokkal) a félévi és az évvégi vizsgák biztosítják. — 1955 szeptemberében indult meg a hároméves főiskola anyagával a 4 éves levelező oktatás. Ugyanakkor az eddig végzett egyszakosok részére két év képzési idővel kiegészítő szakokat nyitunk. Bevezetjük a levelezők számára is a felvételi vizsgákat. Az ének, a rajz és a testnevelés szakon (átmenetileg az orosz szakon is) megszűnik a levelező úton való továbbképzés. A főiskolához kötött levelező oktatás tehát 10 év alatt igen változatos formákat vett fel. Állandó kísérő jelensége e képzési formának a nagyarányú lemorzsolódás évközben és különösen a vizsgák idején. Ez azt jelentette, hogy lényegesen több kartárssal kellett foglalkoznunk, legalább átmenetileg, mint ahány végül is oklevelet szerzett nálunk. Nem egyszer okozott nehézségeket a jegyzetellátás lassúsága, ill. egyes jegyzetek hiánya. A fennálló nehézségek ellenére is a levelező tagozaton lényegesen több kartárs nyert oklevelet, mint a nappali tagozaton. Iktassunk ide néhány számadatot. Szaktanítói oklevelet kapott 1950-ben 919 fő, 1951ben 362 fő, összesen 1281 fő. — Szaktanári oklevelet szerzett 1952-ben 849 fő, 1953-ban 352 fő, 1954-ben 409 fő, 1955-ben 320 fő, 1956-ban 349 fő, 1957-ben 63 fő. Szaktanári oklevelet szerzett tehát összesen: 2392 fő. Szaktanítói és szaktanári oklevelet szerzett 3673 fő. A gyakorlat azt mutatja, hogy az általános iskolai kartársak jelentős részének buzgalma és áldozatkészsége és a főiskola erőfeszítései nem voltak hiábavalóak. A közös munka hozzájárult az általános iskolai szakrendszerű oktatás színvonalának emeléséhez. Véleményünk szerint erre az oktatási formára még hosszú időn keresztül szükség van. A természettudományi szakokon a tanfolyamok rendszerét vissza kellene állítani. A szaktanárképzésben érdekelt megyék és a főiskola öszszefogása, harmonikus együttműködése, az oktatási formában résztvevő kartársak fokozódó szorgalma még sokat tehetne e fontos intézmény munkájának nagyobb hatásfoka érdekében. 464-