Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Molnár József: Heves és Külső-Szolnok megye alkotmányos és függetlenségi mozgalmai (1849—1867)

segélyezésre. Reményi Ede hegedűművész Olaszországból küldött 100 frt.-t, Csiky Sándor kezeihez«. [29]. Eger városában »a fertálymesterek osztották ki az Ínségeseknek összegyűjtött adományokat, még pedig legjobb belátásuk szerint«. [30]. Míg megyénk lakossága a legnagyobb nyomorban sínylődött, addig a kormány segítségadás helyett adószedő lovaskatonákat küldött községeinkbe, a Birodalmi Tanács pedig ilyen ügyeket tárgyalt: »Vajon a római követ fizetését 20 000 fr.-tal csökkentsék-e, vagy sem? A fenyítőházakat az államra, vagy az egyházi rendekre bízzák-e? stb.« [31]. Mind e csapás mellé 1864-ben ráadásul még óriási marhavész is pusztított az országban. Heves megye azon 14 megye közé tartozott, melyeket a legerősebben sújtott a vész. Megyénkben ekkor mindössze csak 12 állatorvos volt. (Igaz, hogy az emberek nagyrésze is úgy halt meg, hogy orvos nem is látta őket. »1867-ben az egyesített megyében összesen: 38 orvostudor, 34 sebész, 15 gyógyszerész, 71 okleveles és 69 oklevél nélküli bába működött.«) [32]. Növelte a parasztság nyomorát és elkeseredését az is, hogy kevés volt a földesúri bérlet. Ugyanis a földesurak a szabadságharc bukása után arra törekedtek, hogy csak a majorságuktól távollevő földeket adják bérbe és függetlenítsék magukat jobbágyaik igaerejének igénybevételétől. Az egri érseki uradalom pl. egyáltalán nem adott ki bérbe földet a földéhes parasztoknak. Az 1850-es években azonban megyénkben voltak olyan földesurak, akik a tönkremenés ellen úgy védekeztek, hogy bérbeadták földjeik egy jelentősebb részét. Ezzel céljuk kettős volt: egyrészt, hogy pénzre tegyenek szert, másrészt pedig, hogy továbbra is biztosítsák az ingyenmunkához való jutást (ugyanis minden feles hold után 1—2 napszámot volt köteles teljesíteni a bérlő paraszt). Tehát a ledolgozás alapvető vonása az uzsora volt. A gazdálkodás tőkésirányú fejlődésének egyik formája a ledolgozással egybefonódó haszonbérleti rendszer alkalmazása volt. A bérlők jelentős hányada idegen volt. Sok zsidó is bekapcsolódott az üzletbe. Többen, mivel elegendő tőkével nem rendelkeztek., maguk is bérbeadóként léptek fel. A bérbevett földek silányabb részét kiosztották a földéhes szegényparasztságnak s ezzel nagymértékben hozzájárultak parasztságunk uzsora-rabszolgaságba való döntéséhez. Pl. »Deménden a Benyovszky-féle földeket Pápai Ignácz pesti ügyvéd vette meg, Bátor községben az Egry-féle birtokot Deutsch Ábrahám vásárolta meg«. [33]. Ezek azután bérbe adták földjeiket. A kisebb földdarabok bérbeadásánál a jómódú, megbízható (az ő szempontjukból) telkesgazda bérlőket keresték, ha pedig csoportosan vállaltak a parasztok haszonbéres földeket, akkor vagy egyetemlegesen kellett felelősséget vállalni, vagy a tehetősebbeket kötelezték megfelelő jutalom ellenében a haszonbérek beszedésére. Az uradalmak általában nem engedték meg a haszonbéres földek alhaszonbérbe való adását, mert az a földek elsilányulására vezetett. A földesurak gyakran árverésen adták a földeket bérbe. Ilyenkor a parasztok egymásra licitálva verték fel az árakat. (Ugyanis a föld 220