Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Molnár József: Heves és Külső-Szolnok megye alkotmányos és függetlenségi mozgalmai (1849—1867)

találtatnak földbe ásott és fölszínén kétoldalról csúcsbamenőleg betetőzött földalatti viskók, melyekben főleg a dohánytermesztéssel foglalkozók laknak.« [20], A szobák alacsonyak, földesek, rossz levegőjűek, főleg télen, amikor vigyáznak arra, hogy az a kis meleg el ne illanjon, amit a búbos adott. A savanyított káposztát tartalmazó hordó, a tojáson ülő tyúkok mind bent vannak a szobában. Az ablakok kicsik és azokat is legtöbbször beszögezik, vagy betapasztják, úgy, hogy egykönnyen kinyitni sem lehet. E bűzös, rossz levegőjű szobában élt az egész család és igazán nem csoda, hogy aratott köztük a »morbus hungaricus« (tüdőbaj). A táplálkozásuk a lakásviszonyukhoz volt hasonló. »A dolgozó nép főleg növényi ételeket: burgonyát (krumplit), káposztát, ritkábban babot., borsót, lencsét eszik. A szegények hetekig nem jutnak hozzá húshoz.« [21]. A kukoricakenyér igen gyakori volt a megye minden területén, de főleg a Mátra vidékén. A vacsorájuk általában a következőkből állott: savanyított káposzta, vöröshagyma és egy kis kenyér. Szalonna, füstölt hús nagyon ritkán jutott asztalukra. Tejet, túrót, vajat nagyon keveset ettek. Halat csak a Tisza mentén fogyasztottak. Kalácsot a szegény parasztok csak búcsú napján ettek. Növelte megyénk lakosságának amúgyis nyomorúságos helyzetét az osztrák önkényuralom adópolitikája is. Mindjárt a szabadságharc leverése után, 1849 október 20-án a bécsi udvar rendeletet adott ki, mely szerint november 1-től minden ingatlan után hazánkban is adót kell fizetni. Az adókivetés alapjául szolgáló földadókataszter ekkor még ideiglenes volt. 1850, november 20-án jelent meg az adóztatásról szóló rendelet, mely szerint az ország lakossága a következő adókat volt köteles fizetni: föld-, ház-, kereseti és jövedelmi adót. A kereseti adó fizetése érzékenyen érintette a zselléreket, a napszámosokat, a városi és falusi munkásokat és cselédeket. Földadót kellett fizetni: a szántók, belső telki földek, kertek, rétek, legelők használatáért. A földadó alapját képező kataszter megállapítását a Habsburg-reakció politikai érdekei szabályozták, mely szerint a Béccsel szembenálló középbirtokosi vidékeken, mint pl. Heves megyében is nagyobb, viszont a Bécshez húzó nagybirtokosokra enyhébb katasztert állapítottak meg. 1850 november 23-án adták ki a fogyasztási adóról szóló rendeletet, mely szerint adót kellett fizetni: a szesz, sör, bor, hús és cukor fogyasztása után, vagyis olyan élelmiszerek után, amelyek a dolgozók mindennapi ellátását szolgálták. A fogyasztási adók főleg a város és falu dolgozó népét sújtották. A fogyasztási adókat az osztrák kormány szinte évről-évre fokozta, amellyel az amúgyis nehéz helyzetben lévő dolgozókat nyomorba és koldusbotra juttatta. Pl. »Gyöngyös városa 1850-ben még csak 7 000 ezüst irt. fogyasztási adót fizetett, de 1860-ban már 27 000 ezüst frt.-t. A kincstári pótadója Gyöngyösnek 1852-ben 714 ezüst frt. 1860-ban pedig már 4 683 frt. Az összes adója Gyöngyös városának 1850-ben 218