Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A Tokajhegyaljai régi szőlőművelés szókincse

tönkre teheti. SZIRMAY szerint régen a hordókat bodzavirágra öntött forróvízzel

56

7 forrázták ki. A szedés alkalmával serénykedni kezdtek a szőlőhegyeken a szedők

56

8 (legtöbbször fehércselédek; nők, lányok), a puttonosok

5ß<

9 (mindig férfiak), a csomo szólók,

51

0 a cserpálók,

57

1 a taposók

57

2 stb. A szegényebbek szüretein megjelentek a szomszédok is, és elhangzott a megszokott köszöntés: Bő szüretet, nagy csizmát!

51

3 A gazdagabbaknál a köszöntés így hangzott: Bő szüretet, jó kupeceket!

57

3 A nagyobb szőlők birtokosai a szedés kezdését ünnepélyessé tették és az első napon jó früstökkel és ebéddel látták el a szüreten munkálkodókat. A kezdő nap vidám hangulatát azután felváltotta a serény munkában eltöltött szedő-napok sora, hogy majd a záró napon, a végzés napján

51

4 újra ünnepélyesebb hangulatban fejezzék be a szüretet. A szüret alkalmával a szedők vedreibe, a puttonosok puttonjaiba sokfajta szőlő került, mert a Hegyalján változatos szőlőfajtákat termeltek. A szőlőfajták neve A megért szőlő legértékesebb fajtája a jól aszusodó

57

5 furmint.

516 A tömött,

51

7 a vajas,™ a vigályos ~ vigálos

51

9 (a nem sűrű, a ritka szemű), a hólyagos,

56

0 a ligetes,

5S

1 a madarkás,

5

m a halovány 53

3 a változó,

5™ a rongyos,

5®

5 a borzas

58

6 furmint. Ismerik még a Hegyalján a vicsiri furmintot

53

1 vagy rugós furmintot

58

8 is. Nevét onnan kapta, hogy virágzáskor gyakran elrúgja virágját, szemeit. Régebben formint

58

9 alakváltozatban emlegették. Maga a szó csak a XVIII. században került elő írásos forrásokban, pedig a Hegyaljának legértékesebb és leginkább termelt szőlőfajtája. A szó vallon-francia jövevény (Etymonja: BÁRCZY. MNy. 25:338), s idézi a XII—XIII. századi hegyaljai vallon telepesek emlékét is. Valószínűleg ők hozták magukkal és terjesztették el a Hegyalján. A hegyaljai vallonokat az egykorú írások olaszok

m néven emlegetik. Az olasz szó azonban nem italicus-1 jelent, hanem latinus-1. A magyarországi latinusok jórésze vallon eredetű volt (vö. MNy. 2:273, 53:453). A hegyaljai Olaszi, Olaszliszka helynevek és az olaszvirág

59

0 (SZIKSZAY FABRICIUS is szótározta), olaszka

59

1 (nyári viola) nevű virágnév is a vallonokra utal. A hegyaljai Tállya

59

2 helynév is vallon nyelvi örökség: Tállya < ófr. taille, 'irtás, vágás' (vö. MNy." 25:263). Nagyon gyakori szőlőfajta még a hárslevelű,

59

3 a hosszúfürtű,

594 a zömök

59

5 a veres hárslevelű

59

6 Továbbá a gohér,

59

1 a budai

59

3, a fehér,

599 a török,™

0 a változó gohér;

m

í A szegények szőlőiben gyakori fajta a polyhos 60

2 Jól fizet, sok levet ereszt. Igen adakozó fajta az aprószemű, tömött gerezdű purcsin

60

3 is. Azt mondja a szólás is a Hegyalján: Termékeny, mint a purcsin 6y

i Alakváltozata: porcsény. A hegyaljai szőlőműveléssel kapcsolatos irodalomban általában az itt termelt szőlőfajtákat is ismertetik. Valójában szakszerűen elsőnek MATOLAI János dolgozata írta le a Hegyalja leggyakrabban termelt szőlőfajtáit. (Disquisitio physico-medica de vini Tokaiensis cultura, indole, praestantia, et qualitatibus — Természettani és orvosi tanulmány a tokaji bor műveléséről, kitűnőségéről és tulajdonságairól. 1744.) 20