Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Pataky László: Az angol felvilágosodás esztétikájának történeti szerepéről és legjelentősebb képviselőjéről

becsülte, még pedig azért, mert a lélek betegségeinek gyógyításánál igen hasznosnak tartotta. A lélek betegségei szerinte az indulatok és ezért tartotta jelentősnek azokat a példákat, amelyeket a költők és történetírók arról állítanak elénk, hogy miként keletkeznek és szűnnek meg ez indulatok, s miként használhatók fel egymás ellentéteinek kiegyenlítésére. Bizonyos tekintetben a költőket a történészek felé is emeli, mert a dolgoknak változatosabb, szebb és igazabb rendjét képesek nyújtani, mint az utóbbiak, akik a valósághoz kénytelenek mereven ragaszkodni, míg az előbbiek a valóság igazságszolgáltatásának hibáit kiigazíthatják. Ezért a költészet lényegének az alkotó képzeletet tartja. XLIII. essay-jében így szól e kérdésre jellemzően: ,,A szépnek az a legfontosabb része, melyet egy festmény nem képes kifejezni; semmiesetre sem az, ami rögtön szembeötlik. Az arány bizonyos újsága nélkül nincs kiváló szépség." (4) A forradalom időszakában a materialista filozófiai hagyományok folytatója az a Thomas Hobbes, aki nemcsak titkára volt Baconnak, hanem a baconi materializmus rendszerbe foglalója is. Hobbes azonban annyira mechanikus nézeteket vallott, hogy miként Marx megállapította, ez az egyoldalúsága sajátos aszkétizmussá változtatta materializmusát (5). Itt most Hobbes filozófiai nézeteiről és eredményeiről sem beszélhetünk részletesebben, s csupán azt tesszük szóvá, amely későbbiekben nélkülözhetetlen a tulajdonképpeni kérdésünkre való válaszadás megvilágításánál. Ezért beszélnünk kell röviden ún. egoizmuselméletéről, amelynek kifejtése során zseniálisan tükrözve saját kapitalista korszakának viszonyait, a történelemelőtti időkről azt az ismert megállapítást teszi, hogy az a bellum omnium contra omnes volt. A régi társadalmi korszakban ugyanis mindenki saját önzését követte és ez mindig más ember ellen irányult (6). Hobbes szerint ez akkor értelmetlen volt. Most is egoista minden ember, de mivel most van államunk és uralkodónk, s így ha minden ember a saját önzését követi is, végső soron magának az államnak a javát is szolgálja. Nem foglalkozhatunk most Hobbes elméletének elemzésével és a most elmondottak is majd csak későbbi tárgyalásunk során válnak jelentőssé. Legfeljebb arról teszünk említést, hogy Hobbesnak ez az elmélete igen sok kárt okozott magának is, mivel az uralkodóhoz való ragaszkodása szembeállította a forradalommal, majd mikor látta, hogy Cromwell nem hitványabb „uralkodó" a királyoknál, kegyelmet kért, amely miatt viszont a restauráció után voltak kellemetlenségei. Ez az elmélet — mely egyébként nem központi magva filozófiájának — megnyilvánul esztétikai nézeteiben is. Szerinte az a szép, ami jót, s az a rút, ami rosszat ígér. A javak közt azok az elsőrendűek, amelyek jólétünkre, fennmaradásunkra és jövőnk biztosítására szolgálnak. A jó és kívánatos dolgok közé tartoznak a művészetek is. A költői művek egyrészt újdonságuk miatt tetszenek, de kellemes az utánzás is, amely a múltat idézi fel. Ha jó az elmúlt dolog, felújítása önmagában kellemes, de a régi rossz sem kellemetlen éppen azért, mert már elmúlt. Ezért tetszenek a zenei, képzőművészeti és költői alkotások, amelyben ő az anyagot nyújtó emlékezőtehetségnek és a művet összeállító értelemnek adja a legfontosabb szerepet. A képzelet feladata csu8* lltí