Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a Ratio Educationis

Kressel államtanácsos szavait 1775-ből: „Az összes örökös országokban egészen ki kellene alakítani és megtartani az elvek egységét és azonosságát, mert csak ezáltal lehet annyira különböző nemzeteket egy néppé formálni, az állampolgári köteléket megszilárdítani, és ugyanazt a hazafiúi szellemet életre kelteni és elterjeszteni" [15]. Nem fantomokkal hadakozik tehát Bessenyei, amikor nevezetes alternatíváját felveti: ha tudományt akar a nemzet, vagy fogadjon el anyanyelvének egy másik nyelvet, vagy ültesse a tudományokat a magáéba. A bécsi elképzelésekkel vitázik, nemcsak honfitársaival, amikor a parasztokra hivatkozva bizonyítja be, hogy a magyar nem felejtheti el saját nyelvét, hiszen, „míg a jobbágyok magyarul szólnak, addig az uraknak sem lehet a magyarságot elfelejteni". Éppenséggel nem lehetetlen, hogy a parasztokra, mint a magyar nyelv fennmaradását biztosító tényezőkre való hivatkozás Bessenyeinél egyben válasz tekintélyes barátjának, Kollár Ádámnak is. Az udvari k^nvvtárigazgató 1763-ban nyomtatásban megjelentette Oláh Miklós Hungária et Atila c. művét. A jeles tudós a Hungaria Liber I. caput XIX-hoz terjedelmes jegyzetet fűz: de idiomatibus populorum Regni Hungáriáé, vagyis a magyar királyság népeinek nyelvéről. „Minima Hungáriáé portio est, quae Hungaros, sive populum, Hungarico solum idiomate utentem, habet: verendum profecto est, ne sermo ipse exolescat, ad eum. prorsus modum, quo Cumanorum evanuit." Erről a témáról, mely mindkettőjüket igen érdekelte, talán szó is esett közöttük. De Bessenyei bizonyára ismerte barátjának ezt a magyar vonatkozású kiadvánvát. (Különben Herder ismert jóslatát a magyar nyelv kihalásáról Schlőzerre, ez pedig Kollár Ádám OM/i-kiadványának most ismertetett jegyzetére alapította [16].) Már a Ratio Educationis is erőteljesen hangsúlyozza a német nyelv rendkívüli hasznát. Hivatkozik arra, hogy a hasznos tudományos könyvek leginkább németül olvashatók. A bécsi udvarnak határozottan az a kívánsága, hogy „ez a nyelv, mely annyi haszonnal . . . jár. rövid idő platt az egész ország területén elteriedien és közkeletűvé váljék" [17]. A germanizálás e nyilvánvaló szándékával szemben hangsúlyozza Bessenyei, hogy „minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem." Az idegen itt elsősorban a latin. De az udvar terveit iól ismerő Bessenyei azért támadja a latint, nehogv helyébe — az elébb már ismertetett érvelés alapján — éppen a felvilágosodás jelszavával — a német nvelvet nyomiák a nyakunkba. Hat évvel a Maayarság megjelenése után meg is történik ez a szerepcsere. Bessenyei nemzedékének nem kis érdeme, hogy e fenvegető veszedelmet megérezvén, nemcsak agitált a nemzeti nyelv ápolása mellett, hanem műveivel már jó előre cáfolatot is adott II. József érvelésére. A tudományok magyar nyelven való művelése és terjesztése Bessenyei korában a kultúra demokratizálásának is leghatékonyabb eszköze. Bessenyei elképzelései ebben a tekintetben is messze túlnőnek azon, amit a felvilágosult abszolutizmus kultúrpolitikája célul tűzött ki. A Ratio Educationis is a közboldogságnak és az állam virágzásának 8* 101