Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a Ratio Educationis

Talán nem a leglényegesebb dolog, de helyes lesz egy pillantást vetnünk a Bessenyei-féle kultúrpolitikai koncepció és a Bécsből irányított tanügyi reform bizonyos összefüggéseinek filológiai bizonyítékaira is. A Magyarság 1778-ban jelenik meg, tehát olyan időpontban, amikor a protestáns egyházak ellenállása még javában tart. A Magyarság megírásának és megjelenésének pillanatában még Beleznai Miklós is a megegyezés híve, és csak később, 1779 júniusa után fordul a Ratio Edueationis ellen. ; A Magyarságban az idézett rövid mondat tehát csak a Ratiora vonatkozhatik. Erről különösen a felhívás szövegbeli elhelyezése győzhet meg bennünket. A röpirat utolsó bekezdése ugyanis egészen szubjektív nangú. Bessenyei világosan saját magáról beszél. 0, a saját hitsorsosai által üldözött újító, aki ,,magát jóra felemeli", s most „gyomrozza a maga része". Emiatt kárt szenved az egész sereg, mert annyira sem menneK, amennyit egyetértéssel el lehetne érni (ti. a külön református főigazgató kinevezesét). — Csak ezután a személyes vonatkozású rész után általánosítja az újítók sorsát Bessenyei: „eleitől fogva az újítók mindenütt üldöztettek ..." A filozófus ban is szó van már arról, hogy „az okosok és nagy vitézek örökké üldöztetnek." (Szauder József szerint ez a rész az újítók sorsáról a Magyarság várható hatására vonatkozik [12]. Szerintem itt világosan a hitsorsosaival való eddigi harcokról van szó. Egyébként e tapasztalatok nélkül miért várná Bessenyei, hogy épp a saját felekezete fogja leginkább megtámadni a Magyarságért.) Bessenyei bizonyára nem minden ok nélkül foglalkozik éppen ebben az időben a református iskolák, elsősorban Sárospatak és Debrecen állapotával. Szeretettel szól és óvatosan, de azért éles kritikai szellemben. Mintha azt mondaná, íme, ezt akarjátok ti mindenestől megvédeni. Bessenyei kritikája az oktatás elavult anyagára és a rossz tanítási módszerekre vonatkozik. Itt is azt a vélemény et hangoztatja, hogy „új tanítás-módja kellene" [13]. Bessenyei Györgyöt általában jellemzi nemcsak a tanulásnak, hanem a tanításnak a szenvedélye is. De mégsem lehet véletlen, hogy sárospataki emlékeit éppen mostanában veti papírra, és hogy ezeket a darabjait A holmiba is felveszi. Nyilvánvaló, hogy a protestáns iskolaügy iránti érdeklődését felkeltették és fokozták az állami közoktatásügyi reform körüli viták. A legfontosabb bizonyíték Bessenyei elképzeléseinek megérlelődése és az udvar iskolareformja közötti összefüggésre s egyben ez öszszefüggés, e viszony milyenségére is, a Jámbor szándék bevezető részének néhány sora. Ezeket a mondatokat eddig tudtommal senki sem méltatta figyelemre. — Miután nevezetes tételeit a tudományról, mint a tudományok kulcsáról, a nyelvnek a tudománnyal együtt való nevekedéséről kifejtette, leszegezi Bessenyei, hogy a nyugati nemzetekkel az ország boldogságának egyik eszközéről és az anyanyelvről, mint ellentétben „a mi nemzetünk, amelynek született nyelve inkább romlik, mint épül, a tudományok virágzásával is keveset dicsekedhetik." 7* 99