Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Orosz—magyar hasonlósági szótár

4. a következő orosz tankönyvek megírásánál is, hiszen az elsajátításra kijelölt szavak sorrendjében a fokozatosság, a »könnyebbről a nehezebbhez« elvének érvényesülését misem biztosíthatja jobban, mint a hasonlósági szótár anyagának a tantervi követelmények szellemében való módszeres felhasználása. 5. Az anyanyelvre való támaszkodás elvének egyre fokozódó hangsúlyozása mellett önmagunkkal kerülnénk ellentmondásba, ha — míg a nyelvtan területén felhasználjuk a leglazább összefüggéseket is, sokszor még meg is előzzük az anyanyelv nvelvtanát (főnévi igenév az V. o.-ban stb.), — a szókincs tanításában pedig figyelembe sem vennők, amit készen kínál anyanyelvünk. 6. Megkönnyíti az orosz nyelv tanítását, ha az orosz helyesírás és fonetika szabályait a hasonlósági szókincs példáin mutatjuk be. így pl. kitűnően szemléltethetjük a redukció jelenségét а коса, дыня, чудо szavakon, mert ezeknek a szavaknak a magyar kiejtése nagyon hasonlít a megfelelő orosz kiejtéshez is. (Kasza-dinnye-csoda.) Az átvett szláv szavakban általában egy fokkal nyíltabb hangzót ejtünk, erre gondolva mindjárt könnyebb lesz az orosz стол után az asztal megtanulása. 7. Hasonlóképpen jól felhasználható a hasonlósági szókincs tanítása felsőbb fokon is, pl. a történeti nyelvtanban a nazálisok tanításánál. Amikor arról beszélünk, hogy a régi orosz nyelvben, mint minden más szláv nyelvben is, a tiszta vokálisokon kívül még nazálisok is voltak, akkor megint csak a hasonlósági szókincs példáival mutatjuk ezt be. A menta — мята, péntek — пяток, rend — ряд, szent — свят-ой szépen illusztrálja, hogy a j+a hangkapcsolat gyakran a j+e-ből (orrhangú e, amelyik -en- szótagból származott mássalhangzó előtt) származott és a magyar szó éppen ezért még a régibb kiejtésre utal ugyanúgy, mint a donga (дуга), konkoly (куколь), goromba (груб), korong (круг), abroncs (обруч), galamb (голубь) szavak, amelyek viszont a j-fu hangsorra derítenek fényt (ahol ugyanis szláv jövevényszavainkban ma magánhangzó -fm vagy n [V] hangkapcsolatokat találunk, ott a mai oroszban mindenkor »y« vagy »я« van). Szótárunk számit természetesen nevelőink bizonyos fokú nyelvi alapműveltségére. Akiknél ez megvan, azoknál nem fog nehézségbe ütközni, hogy rámutassanak pl. а застава és пристав szavaknál az szt —szl váltakozásra és tanítványaikhoz azonnal közelebb kerülnek a látszólag nem egészen hasonló hangalakok (zászló, poroszló). Ugyanígy villantunk rá néha egy hangátvetésre: плесень peZészn-peniszlpenész, a x/k váltakozásokra (különösen, ha idegen szavakról van szó): хром — króm, холера — kolera, хмель — komló, vagy arra, hogy az orosz »ист« képzőből, mely általában a foglalkozást jelentő szavakat jellemzi, a magyarban rendszerint »-ista« lesz: гимназист — gimnazista. A filológiailag kevésbé képzettek figyelmét pedig az összefüggések felismerésére hívjuk fel. Ha észreveszik, hogy az orosz зима szó emlékeztet jelentésénél fogva is a »zimankó«-ra, а пух szó a »puha« melléknévre, а скачок »ugrás« pedig a szöcskére, ezek a szavak még akkor is könnyebben bevésődnek az emlékezetbe, ha néha tudományosan 415