Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Platthy György: A rajzeszközök szerepe a rajztanításban

az önárnyék és a vetett-árnyék fejezi ki. A falnak támasztott kéménysöprű vetett-árnyéka és a fal közti távolság már némi teret éreztet, míg a facsemete erőteljesebb foltja és a háttér elmosódott ábrázolása tónustávlatot hozott létre. Megfelelő beállítás és főleg kedvező világítási körülmények között a 9. feladat, az állványra helyezett osztálynapló finomabb tónusértékei is térszerű hatást keltenek. A tanmenet tónusproblémáit a forma és a térproblémák ismertetése során már nagyrészt kimerítettem. Itt még csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy a szürke tónusokon kívül, egy-egy színnek legalább kétkét tónusfokozata is szerepelt a feladatok között. (Pl. piros fedő és zöld fal, tányérsapka világosbarna falának két-két tónusa.) Megemlíthetem még a tanmenet színproblémáit is, mely szerint a nyolc szín felismerése volt a követelmény. Nagy gondom volt arra, hogy a feladatok színei pontosan megfeleljenek a gyerek által ismert színeknek és a színes krétával visszaadhatok legyenek. Ez nagyon fontos, mert ha a gyerek a tárgy és a háttér színét nem tudja visszaadni, elkedvetlenedik és a többi színes feladatot felületesen fogja elkészíteni. Más a helyzet, ha a jelenség színeiről van szó, pl. a facsemete esetében. Itt a tanárnak már a helyszínen ki kell térnie a színjelenségre és a szín egyszerű felfogására. Ezt a magyarázatot bemutatás is kövesse a tanár részéről. A tanmenet kompozicionális feladatul egy-egy tárgy rajzának, vagy egy tömegben összefogható jelenségnek (facsemete) a rajzlapon való elhelyezésére törekszik. A kompozíciós tényezők közé számít a vetett árnyék és az aláírás foltja is. Álló, vagy fekvő helyzetű rajzlapon előbb a szimmetrikus, majd az asszimmetrikus elrendezés eseteire tért ki a tanmenet. A tanmenetben minden feladat megoldásában biztos támaszt nyújtott a rajzeszköz és annak módszeres alkalmazása: a technika. Talán helyesebb, ha ennek a kis írásnak a tulajdonképpeni témáját nem a tanmenettel kapcsolatban, hanem a tanulórajzok ismertetésével kapcsolatban tárgyalom. Ez így érdekesebb lesz, mert az új rajzeszközökkel készült feladatokat fogom ismertetni és utána párhuzamot fogok vonni az új és a régi eszközökkel készült rajzok között. Még csak annyit szeretnék tájékoztatásul közölni, hogy az első félévi rajzeszköz a ceruza és a színes ceruza, a kísérleti félévben pedig a szén és a színes kréta volt. »Fehér tányér a szürke falon.« (Lásd: II. kép, 2. r.) Eszköz: szén, fehér kréta, kenyérbél. Előbb a szürke falat ábrázolták a tanulók, úgy, hogy a szén lapjával bevonták a rajzlap felületét és utána kis papírkával és az ujjukkal egyenletesen megmunkálták a hátteret. Ezután megbeszéltük a tányér formáját, színét és a rajzlapon való helyét. Itt figyelembe vettük a tányér falra vetett árnyékát és az aláírást is. Utána a tányér kerek foltját kenyérbéllel kitörülték a gyerekek a szürke alapból és egyre pontosabb körlapot formáltak. Munkájukat megkönnyítette az a körülmény, hogy mind a pozitív, mind a negatív formát egyidőben fejleszthették. Még a leggyöngébb rajzoló is helyesen látta a kört. Ha valamelyiktől megkérdeztem, mi a hiba a rajzon, rögtön megmondta, hogy hol púpos a kör. Korrigálnom nem kellett, csak önbí8* 97