Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Platthy György: A rajzeszközök szerepe a rajztanításban

latot írtam. Ez az irat sose jelent meg a sajtóban. Annyi hasznom azért volt belőle, hogy amikor a 46-os tanterv megbukott, az oktatási osztályon és egyéb rajzoktatási berkekben emlegették. Ma már ez a cikk idejét múlta, de akkor az egyre sokasodó »gyermekrajzkiállítások« és »ösztönrajzok« mámorában ünneprontó lehetett. Ez a tanterv kétségtelenül súlyos terhektől szabadította meg a rajzoló gyermeket, amikor a hírhedt porosz tanterv hagyatékait, a sematizmust, a rabszolgamunkákat, a kézügyesítő gyakorlatokat, a tűhegyes ceruzákat és a felületfestés lélekölő unalmát száműzte. De viszont súlyos hibát követett el ez a tanterv azzal, hogy a pedagógust elráncigálta a gyermek mellől. Ennek a tantervnek nagy mulasztása az is, hogy esztétikai és pedagógiai fejlődést ígért és mégsem adott a gyereknek olyan módszert és eszközt, amely képessé teszi a gyereket a reális valóságszemléletre és helyes ábrázolásra. Az 1950-es tanterv sem hozta meg a gyermek ábrázolóképességeinek teljes felszabadítását és csak az 1954-es tanterv foglalkozott először a szocialista rajzoktatás célkitűzésének, munkakereteinek, kifejezési formáinak pontosabb meghatározásával. Sajnos, ebből a tervezetből is kimaradt a régi és az új rajzeszközök helyének, módszeres tulajdonságainak pontos meghatározása. Különösen az általános iskola alsó tagozatában a rajzeszközök szerepét, technikáját és a rajzi ábrázolásban mindig rendkívül fontos szerepét nem érintették sem az 54-es tanterv, sem az azóta megjelent kiegészítő rendelkezések. Üjból hozzáfogtam a rajzeszközökkel való kísérletezéshez. Pécsett igen hasznos munkatársra találtam Gimesi József főisk. gyak. ált. isk. rajztanár személyében, aki különösen az új rajzeszközök házi előállítása terén ért el kitűnő eredményeket. Ebből az időből való egy kombinált rajztábla is, amire később az Orsz. Találmányi Hivataltól szabadalmat kaptam. Annak bizonyítására, hogy a korszerű rajzeszközök kora még csak most fog* beköszönteni, mert szerepük fontossága a modern rajztanításban elvitathatatlan, itt ismertetem találmányom szabadalmi leírásának egy részletét. A leírás 143 331. sz. alatt, 1956. okt. hó 1-én jelent meg az O. T. H. kiadásában. »A találmány rajztábla, mely mind a szabadkézi, mind a mértani rajzoláshoz, annak tanításához, valamint képzőművészeti (grafikai, festészeti), iparművészeti munkák elkészítéséhez használható. Segédeszköz a kezdő rajzoló tanításánál. Két összecsukható fakeretből és egy alaplapot képező, hullámos felületű lapból áll. A rajzlapot e kettős keret közé kell helyezni, a kereteket összecsukni és a hullámos alapra helyezett rajzlapon rajzolni, vagy festeni. Ha a rajzoló erősen rányomja a ceruzát a papírra, az beszakad. így a „hullám-rajztábla" rászoktatja a rajzolót a halvány, érzékeny vázolásra. A rajzlap fölé emelkedő keret megakadályozza a kéz megtámasztását, s mindössze a kisujj könnyű érintését engedi meg; ezáltal könnyed kéztartásra szoktatja a kezdő rajzolót. A hullám-rajztáblára lehet erőteljes vonalakkal is rajzolni, ha több rajzlapot helyezünk egymás alá, vagy a hullámos alapot megfordítjuk és a túlsó sima oldalt használjuk alapul. Az utóbbi esetben, ha a keretet szétnyitjuk, mértani rajzoláshoz is használható a rajztábla. A „hullám-rajztábla" jelentős anyagi megtakarítást jelent az eddig használt rajztáblákkal szemben. A használatban lévő rajztáblák puhafa anyagát 50 százalékban, keményfa anyagát 100 százalékban takarítja meg a „hullám-rajztábla". A hullámos alap fémből, bakelit, vagy másmilyen merevíthető anyagból —• legolcsóbban — új vagy használt hullámpapírból készülhet, s így jelentékeny anyagtöbbletet nem jelent. Ellenben a kettős keret a rajzszeget' és a ragasztószalagot 93