Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly: A gazdasági földrajz tanításának főkérdései

A gazdaságföldrajzi anyag sorrendi taglalásában újabb változatokkal is találkozunk. Hivatkozással arra, hogy a könnyűipari nyersanya gok nagyrészét a mezőgazdaság termeli, a könnyűipari ágazatokat egyesek kiveszik az »ipar« főcíme alól és áthelyezik a mezőgazdasági ismeretek mögé, mondván, hogy a tanulókkal először a nyersanyagforrásokat (mezőgazdasági termelés) kell ismertetni, csak azután beszélhetünk azok feldolgozásáról. A sorrend az utóbbi elgondolás alapján a következő : bányászat (a nehézipar energiaforrásai és nyersanyagai); nehézipar; mezőgazdaság (a könnyűipar nyersanyagai); könnyűipar. Az új általános iskolai tanterv még ennél is tovább megy, bár a fenti sorrend máris csorbát ütött az ipar »elsőségén«, azon az elven, hogy azt fontossága miatt a mezőgazdaság »előtt« kell tárgyalni. Amellett megbontotta az ipar kategóriájának egységét is. A jelenlegi általános iskolai tanterv (Magyarország, VIII. osztály) a mezőgazdaságot és a könnyűipart egyetlen fejezetbe foglalja olyan módon, hogy a mezőgazdaság egyes ágazatai után közvetlenül foglalkozik az illető termék feldolgozásával is. A tanítási anyag ilyen elrendezését hasznos pedagógiai és didaktikai kísérletnek tartjuk, amelynek értékét a gyakorlat fogja igazolni. Néhány elvi kérdést azonban máris le kell szögeznünk ezzel kapcsolatban. A könnyűipar ilyen értelmű hátrahozatalát és szétdarabolását a termelési ágak közötti kapcsolat szorosabbá tételével indokolhatjuk. A kapcsolatok megerősítése a gazdasági földrajz oktatásának is fontos feladata. Az egyes tényezők és jelenségek logikai és dialektikus összekapcsolására annál inkább szükség van, mert ami a valóságban együtt, dialektikus egységben és egyidőben jelenik meg, azt emberi szóval csak analizálva, részekre bontva, egymás után tudjuk kifejezni. De vajon nincsenek-e a lényeget jobban kifejező, a szintézist erőteljesebben létrehozó módszertani lehetőségeink a dialektikus összefüggések megvilágítására, mint az, hogy a tankönyvben az anyagot annak szokatlan összekeverése árán is szorosan egymás mellé rendezzük. Vannak. Az összefüggéseket nem a külsőleges »sorrendi« elhelyezés, hanem a lényegi összefüggések helyes megmagyarázása, a jelenségek megindokolása fogja megvilágítani, röviden a helyes tanári munka. Az anyag ilyen rendezésére vonatkozó kísérletet túlmechanizáltnak gondoljuk, még pedig a következő okokból: 1. A könnyűiparnak az egyes mezőgazdasági ágak mögé helyezése megbontja a fontossági sorrend elvét. 2. Az ipar szétválasztása megtöri ennek a fontos gazdaságföldrajzi kategóriának az egységét. 3. Megszűnik a könnyűipari anyag belső egysége is (ugyanúgy a mezőgazdaságé is). Az egyes könnyűipari ágazatok között mindig egy-egy mezőgazdasági ágazatot tárgyalunk. A gabonafélék termelése után a malomipar, a kapások után a szesz- és keményítőgyártás, az ipari 88