Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly: A gazdasági földrajz tanításának főkérdései

a regionális földrajz keretében az »objektum« ismertetését, vagyis az országok ismertetését írja elő. Nagy-Britannia természeli földrajzi leírása után ugyanennek a területnek a gazdaságföldrajzi jellemzése következik. Néhány vitatható tudományos szempont mellett ez az utóbbi rendszer jobban megfelel az általános iskolai tanárképzés követelményeinek. Eltekintve attól, hogy az általános (és középiskolai) tantervek is az országok ismertetését írják elő, az anyag ilyen elrendezése metodikai szempontból, de a dialektikus materializmus szempontjából is jobb, mert a természeti földrajzi viszonyokhoz hézagtalanul és azonnal tudjuk kapcsolni a gazdaságföldrajzi jelenségeket. Másrészt éppen e sajátos kapcsolatoknál fogva — amelyek minden országnál mások — jobban ki tudjuk fejteni az egyes országok gazdasági életének egyéni vonásait. A különválasztott gazdaságföldrajzi oktatásnak viszont a tágabb szemlélet kialakításában lehet nagy jelentősége. Alsóbb fokon a természeti és a gazdasági földrajz nagyvonalú különválasztása (külön évfolyamokon) talán nem volna szerencsés dolog. Valószínű, hogy legalább is kezdetben a Szovjetunióban is gondot okozott a két tárgy különválasztása (1. például a 11 osztályos iskola 1947. évi tervezetét). Az V. és VI. osztályba sorolták a világrészek földrajzát, és csak a IX. osztályban került sorra az idegen országok gazdasági földrajza. Hasonló módon válik el egymástól a Szovjetunió természeti és gazdasági földrajza is. A szovjet középfokú oktatás tanterve ma is ilyen szerkezetű. Ebből az következik, hogy az országok, vagy körzetek gazdaságföldrajzi jellemzése előtt, annak bevezetéséül még egyszer át kell tekinteni a terület természeti földrajzát. Most már azonban csak azokat a természeti tényezőket kell megnézni, amelyek a gazdasági élet szempontjából fontosabbak. Az ismétlésre -mégis szükség van. A nehézséget növeli, hogy a két tárgyat rendszerint két különböző, speciálisan képzett szakember tanítja (felsőbb fokon!), ennélfogva a két jelenségcsoport kapcsolatainak a kimunkálására kevesebb a remény. »A főiskolákon jelenleg tanító földrajztudósok, professzorok és docensek többsége vagy egyoldalú természeti geográfus, vagy ugyanilyen egyoldalú gazdasági geográfus. Sőt, a földrajzi karok egész tudományos kutató munkájának még mindig az az eredendő bűne, hogy a természeti és a gazdasági földrajz idegenül állanak egymással szemben« —• írja Baranszkij. A kérdés fonákságát, egyben a javítás szükségességét jelzi a Szovjetunió kormányának egy határozata (1934). amely elítéli a gazdasági földrajz oktatásában meghonosodott sematizmust és az ún. szociologizálást, különösen pedig a száraz, statisztikai, ágazati gazdasági földrajz erőltetését. Ugyanakkor elrendeli a főiskolai oktatás túlzott szakosításának a megszüntetését. A túlzott szakképesítés azonban a Szovjetunióban sem szűnt meg varázsütésre, még kevésbé szűntek meg az iskolai oktatásra ebből származó hátrányok. Többen azt is javasolták ezért, állítsanak fel az egyetemeken olyan »fakultásokat«, ahol nem specializált tanárok nevelése, hanem sokoldalú és igazi földrajztanárok képzése lenne a feladat. 86