Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

IV. Miscellanea - Dr. Bakos József: Két Táncsics-dokumentum

hetné arra, hogy a szegény emberek filléreiből magasabb czélokra összegyűjtögetett társadalmi pénztárból neki útiköltséget utalványozzon. Nincs olyan Cooperative társulat a világon, melynek szabályai ezt megengednék. Különben mint mondám, én semmi clubbal nem állok viszonyban. Tachmintis úron tehát semmikép sem segíthetek. — Van fájdalom elég nyomor szemeim előtt — azon sem segíthetek, bár szeretnék segíteni. Ha Tachmintis úr igénnyel gondol bízni a republicanus America pártfogására, legjobban fogja tenni, ha az Egyesült Államok bécsi követe, vagy Pesti Consulja útján iparkodandik ingyen átszállításra szert tenni valamely állami hajón, mely (miként ez gyakran történik) a Földköztengeri állomásról haza utazik. Ezt tudtomra meg szokta tenni az Egyesült Államok kormánya, ha a folyamodó személyiségében s körülményeiben az ily kedvezményre okszerű alapot talál. — De a republicanus hitvallomást még America sem tekinti motivált igénynek arra, hogy valakinek pénzt adjon. Pedig azoknak pénzük is van, s republicanusok is, kik-nem mennek királyi ministerekhez kérni. A republicanizmus meggyőződés dolga s nem utalvány még az Americaiak cassájára sem. Ennyit Tachmintis úr kérelmére, önnek Barátom Táncsics szives üdvözletét a legőszintébb barátsággal viszonozom. Jól esett keze írását látnom, s benne örvendetes bizonyságát annak, hogy szemei Istennek hála jól vannak. Őszinte bánattal kísértem a szerencsétlenséget, mely önt épp abban fenyegette, a miről Schiller azt írja: hogy ,

sterben ist, nichts doch leben und nicht sehen, das ist ein Unglück.' Szivemből örvendek, hogy önnek velem együtt sok bú és szenvedésben megőszült fejéről e veszély el lett hárítva. Legyen áldott érte a tudomány. Ha érdekel-e tudnom, hogy ön családjával együtt jó egészségben van? Már hogy ne érdekelne! Köszönöm jó kívánatát. — Én az életre becset nem helyezek. Nagyon megúntam élni. Igazán kifáradtam az élet terhe alatt. De a mig élek, az egészséget a legnagyobb magán kincsnek tartom. Isten tartsa meg azt önnek, amíg él, bár látnók meg halálunk előtt azt a mi fájdalom nincs, de a mi után mindketten hőn sóvárgunk: a valódi szabadságot a független hazában. Üdvözlöm önt testvéries barátsággal, Kossuth.« II. Gleniczky Sándor levele Táncsics Mihálynéhoz »•Tekintetes Táncsics Mihályné asszonynak Budán a várban fortuna utcza 59. K. szám. Mélyen tisztelt Asszonyom! Bocsánatot esdve, hogy folyó évi jan. 29-ről kelt, engem nem kis mértékben szomorító soraira csak most válaszolok, bár, kiment bátyám levele, melyből tisztelt Asszonyságod értheté, hogy Posner G. úr nagy szolgálatot tett tisztelt Asszonyságodnak, úgy mint nekem is, bár a gyanúsítás kellemetlenül lepett meg. Áll, hogy tisztelt és hazafiságáért igen kedvelt férjének balsorsa engem igen meghatott, az első felszólításra, mely nekem Szerényi Ede barátom által juttattatott a bátor és nagy hazafi boldogtalan családja részére pénzsegélyt hogy gyűjtsek, két jó hazafitársom segélyével 56 vagy 58 irtokat (nem tudom már egész bizonyossággal) gyűjték itt helyben és azokat nevezett Szerényi Ede barátomnak személyesen kézbesítém illető helyre való juttatás végett, ki is engem az öszveg kitétele nélkül általánosan nyugtatott, én e nyugtát két gyűjtő társamnak bemutatván leszámoltam, s nyugodtan valék azon öntudatban, hogy sieték szerencsétlenek segélyére tehetségem szerint, de mennyire lepettem meg Tisztelt Asszonyságod január 29-ki levele által, ki nem fejezhetem, és mivel a rossz hírt legkésőbb tudja meg az, kit az leginkább érdekel, csak a levél által felébresztetve tudósíttattam jobb embereim által, hogy Posner G. úr híreszteli, hogy én a Táncsics részére szedett pénzt eltékozoltam! Posner úr jó híremen rágódni a lefolyt alkotmányos tisztválasztástól soha sem szűnt meg, de oly bárgyúnak és rossz akaratúnak még sem tarthatnám, hogy fel merjen tenni róllam ily galádságot, ki 6 éven át mint a helybeli takarékpénztárban e milliónyi 594-