Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

IV. Miscellanea - Pataky László: Kortársi megemlékezés Adyról

Találkozásaim Adyval »Közös tanár^és íróismerőseinktől Ady már 1908-ban hallotta, milyen hódolatos híve vagyok. Ezért mikor megírtam neki. hogy szeretnék vele személyesen megismerkedni, megüzentette, mikor látogassam meg. Első találkozásunkkor hosszabban elbeszélgettünk a tőlem is jólismert váradi társadalmi viszonyokról, majd régibb és újabb költőinkről, különösebben Petőfiről és Komjáthy Jenőről. Bensőbbé aíkkor vált a barátságunk, mikor 1911-ben egy hosszabb Petőfi-tanulmányomat e sorokkal ajánlottam neki: »Tisztelettel küldöm e füzetemet Ady Endrének. Mikor a múlt sokáig nem értett legnagyobb költőjéről emlékezem: őszinte és bátor hittel akarok tanúságot tenni a ma annyiszor megcsúfolt legnagyobb iköltője, s életében, költészetében is leggazdagabb hitű, legprófétább, legigazabb magyarja mellett.« Ady 1911. őszén öccsével együtt jött el hozzám. Nagy meglepetésemre arra kért, rendezzem sajtó alá 1910 óta felgyűlt költeményeit, s válasszam ki ezek közül azt, melynek címe a legmegfelelőbb volna köteteimül is. Ady határozott kívánságára vállalnom kellett ezt a megtisztelő megbízást. Rövidesen nagy buzgalommal végeztem el ezt a munkát a ciklusos összeállítással együtt, s ő mindezt teljes egészében jóváhagyta. Ez a kötet A menekülő Élet volt. A következő év költői termését is én állítottam össze, s belevettem az Adytól kifelejtett verseket is. Ennek a kötetnek neveként — egy abban lévő verse után — Ki látott engem ? címet javasoltam. Ady ezt túlhangosnak találta. De amikor én azt feleltem rá, hogy ő egész költői magatartásában mindig túlhangos volt, mosolyogva nyugodott bele s a versciklus beosztásomat is helyeselte. E kötet nyomdai ellenőrzésekor jóleső meglepetéssel olvastam, hogy Ady, aki maga is átnézte a kiszedett szöveget, a kötet legelső versének címe alá ezt írta: »Kedves, jó Földessy Gyulámnak, az Ady-versek poéta-adminisztrátorának.« Ezután gyakrabban járt el hozzánk. Jó volt vele együtt lenni, s hallgatni tréfálkozó, kötődő beszédét, különösen, mikor többen voltunk együtt. Olykor kérte zongoraművésznő feleségemet, játsszék neki Beethovent. Egyízben, az Appaszszionata meghallgatása után mutattam neki egy Beethoven portrét. Hosszasabban nézegette, majd így szólt: »Azt mondják, hasonlítok rá. Az én szám is úgy biggyed le, mint az övé. Mindketten sokat sírtunk.-« Sajnos, egy 1914-végi vendéglőzés után történt fatális afférunk négy évig tartott távol tőle. Csak az elhúnyta előtti héten kerestem föl. De közös barátaink értesítettek, hogy mindig szeretettel szólt rólam. Erre az érzületére vallott az is, hogy amikor 1917 vagy 18-ban a rajta segíteni akaró Hatvany Lajosnak eladta egész irodalmi hagyatéka tuljdonjogát, engem jelölt tki összes művei sajtó alá rendezőjének. Földessy Gyula.-» Közli: Pataky László. 590-