Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Zétényi Endre: Eger időjárása

a tartósabb hó rendszerint alacsonyabb hőmérséklettel társul. 1922. november és december hónapjaiban több napon át tartó hótakaró mellett novemberben — 12,5°ra szállt le a hőmérséklet, ami ebben a hónapban ritkán fordul elő. 1923 decemberében végig hóval fedett volt a felszín, a hőmérséklet egy esetben — 19,6°-ra szállt le. Fokozott mértékben kitűnik a két említett tényező között a kapcsolat 1939—40. év telénél is. Kéri Menyhért feldolgozása szerint az ország déli részében a hótakarós napok száma 30. Az ország nyugati és északi széle felé ez a szám emelkedik. Egerben a húsz évi átlag 37,7 nap. A hótakaró megszakításnélküli megmaradásának leghosszabb időtartama 60 nap. (1938. december 19-től 1939. február 10-ig.) Ezzel szemben 1927—28. telén csak egy decemberi, s egy januári napon észleltek 24 órán át tartó hótakarót. A 4. táblázaton a hótakarók átlagos vastagságát tüntettem fel az egyes hónapokban. A hótakaró időtartama a hőmérséklettel tart szorosabb kapcsolatot, míg a vastagsága azonkívül a csapadék mennyiségétől is függ. Kivételes eset, hogy 1929. április 5—6-án 10 cm-es hóréteget figyelhettek meg. Legmagasabb hótakarót — 50 cm-t — 1940. februárjában észleltek (régebbi feljegyzés szerint 1897. december 9-én és 10-én néhány napon át 54 cm-es volt a hótakaró). 5. A zivatarok előfordulása. Nyugat-Dunántúlon, a Berettyó vidékén és a Budai-hegyekben gyakoribb, hazánk más helyein ritkább jelenség a zivatar. Indokolt gyakoriságának a figyelemmel kísérése, mert az egy-egy mezoklímában időjárási jellemvonásként szerepel. Nem azért tartjuk tehát számon, hogy érdekes hang- és fénytüneménnyel jelentkezik, hanem a gyakorlati jelentősége miatt, mert a villámlás és dörgés gyújthat, rombolhat, zavarja a rádió-vételt, rongálja a villamos távvezetéket. A szakkönyvek helyesen jegyzik meg, hogy a zivatarok pontos térbeli eloszlását, azok gyakoriságának a mérését igen megnehezíti az a körülmény, hogy ezek megfigyelése műszerek alkalmazása nélkül folyik. Feljegyzésük tehát nagymértékben függ az észlelők személyétől. Ha egy állomáson buzgó észlelő működött, sokkal több adatot jegyzett fel, mint más helyen. Áll ez a megállapítás ugyanezen állomáshelyen is az idők folyamán. Vizsgálataim 1921—40. évre terjedt ki. 1920—24 nyaráig Tóth Ágoston volt az észlelő. Ö évente 2—6 zivatart jegyzett fel csupán. 1925-től a szőlészeti telepen folytak a megfigyelések. Ettől kezdve a bejegyzett zivatartok száma ugrásszerűen emelkedett, nagyobb pontosságot mutatott, ezért az átlagolásnál is csupán csak 16 évet vettem figyelembe (1925—40). Ezek alapján áprilisban átlagban egy, májusban 4,5, júniusban 4,6, júliusban 6,0, augusztusban 3.0, szeptemberben 0,7 zivataros nap valószínűséggel számolhatunk. Téli zivatart ezen időszak alatt nem jegyeztek fel. 16 év alatt összesen márciusban 4, októberben 0, novemberben 1 zivataros nap fordult elő. A gyakoriság ingadozása nem nagy. Míg 1937-ben 13, addig 1928-ban 38 napon jeleztek 560-