Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)
I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A nevelés társadalmi funkciója Dickens regényeiben
Az örökség reménye azonban később szétfoszlik. Jótevője, Magwitch hazatér, szökéséért elfogják, vagyona is elvész. Pip is tönkremegy és sógora — akit pedig gazdagsága idején elkerült — menti meg az adósok börtönétől. Pip kivándorol, szorgalmas munkával egzisztenciát teremt, vagyont szerez, 11 évi távollét után visszatér, meglátogatja a szívtelen Estellát, aki a sok sorscsapás alatt megváltozott. »•A szenvedés iskoláján mentem keresztül és ott megtanultam, mi volt az ön szíve. Meghajtottak és letörtek, de remélem, meg is javítottak.« (59. fejezet) — mondja Estella. Az esti köd felszálltával, csendes rezignációval végződik a regény: (Az eredetileg tervezett pesszimista befejezést Dickens Lord Lytton tanácsára optimistábbá változtatta, bár a szöveg nem utal arra, hogy Estella és Pip egymáséi lesznek.) Kétségtelen, hogy a regényben vannak kiábrándult, dezilluzionista elemek is. Sok benne a rideg, embertelen szereplő. Magát Pipet is megrontja jellembelileg a nagy örökség reménye: régi környezetét, még Joe-t is elkerüli. (29. fejezet.) Pozitív alak Joe sógor, az egyszerű kovácsmester és Magwitch, a szökött rab. Már a pozitív alakok társadalmi helyzete is több társadalombíráló elemet rejt magában. Dickensnek ez a pénz- és uzsoraellenessége bizonyos, sok esetben romantikus antikapitalista hajlamokra, tendenciára enged következtetni. A gazdag néni és Estella ridegek, szívtelenek. Ugyanabból az emberfajtából valók lényegileg, amelynek egyik tipikus példánya Gradgrind gyáros volt. A kapitalista viszonyok ridegsége, szívtelensége tükröződik ezekben a negatív alakokban. A társadalmi bírálat abban is megmutatkozik, hogy az olvasó igazságtalannak véli Magwitch üldözését azután, hogy már hosszú ideje élt távol, külföldön, becsületes emberként. Itt az író az igazságszolgáltatás belső ridegségét, a rehabilitáció hiányát érezteti az olvasóval. A regény végén az Estella által kimondott végső tanulság az, hogy a szenvedés iskolája megedzi és megjavítja az embereket, szintén bizonyos romantikus, antikapitalista vonást mutat. Ugyanakkor törés ebben az elvben az, hogy minden ellentmondás, szívtelenség, ridegség és szenvedés ellenére optimista tud maradni. Ez a vonás ha magában rejti is a kapitalista viszonyok valamilyen bírálatát, mégis korlátja a szenvedés dicsőítése. [20]. Összefoglalva: A mű több szempontból mélyebb társadalmi ábrázolást és bírálatot mutat, különösen a Twist Olivérhez és Copperfield Dávidhoz képest. A romantikus, felszínes megoldás itt elmarad, sőt ellenkezőleg, Pip nagy várakozásai szertefoszlanak. Ö azonban ennek ellenére, boldogul. Ennek a képnek a megformálásában is Dickens koncessziót tett a kispolgári olvasóközönségnek, amely nehezen viseli el a szomorú, vagy tragikus véget. Egyes dezilluzionista elemek és az egész művön eluralkodó ridegség és hidegség, a humor fogyatkozása is bizonyos mértékig a realizmus elmélyüléséből következik. 55